Azon szerencsés emberek közé mondhatom magam, akik ismerték Harry Styles-t, még a híressé válása előtt. Még mielőtt beadta volna a jelentkezését, nagyon jó barátok voltunk, és igyekeztem annyira támogatni, amennyire csak lehetett. Az, hogy mennyire jó hangja van, már egész kis korában megmutatkozott. Az iskolában, és nyilvános helyeken nem énekelt, de mikor átmentem hozzájuk, vagy ő hozzánk, akkor sűrűn tartottunk karaoke délutánokat, és egyszerűen öröm volt hallani, ahogy énekel. Egyik este, elég későn csengetett be hozzánk, és mesélte el, hogy jelentkezni akar az X factor-ba, mert egy nagy álma válna valóra, ha bekerülne. Először megijedtem, hogy elhagyja a kis várost, és énekelni megy a fővárosba, de végül rájöttem, nem lehetek önző, és hagynom kell, hogy valóra váltsa az álmát! Miután elment, folyamatosan néztem a műsort, és izgultam, hogy bejusson. Amikor kiderült, hogy egyénileg nem sikerült, de folytathatja, ha négy fiúval együtt bandát alakítanak, először megijedtem, de végülis bent van, és sikerült neki. Azonnal felhívtam, és ahogy beleszólt a kagylóba, éreztem a csalódottságot a hangjában. Próbáltam vígasztalni, ami úgy, ahogy, de sikerült, és abban a négy fiúban a legjobb barátjaira lelt. Immáron a One Directionnak szurkolva néztem tovább a műsort, amiben végül a harmadik helyen végeztek. Harryvel azóta sem beszéltünk. Egy ideig bírta a barátságunk a távolságot, de egy idő után kezdett megszűnni, és napjainkra meg is szűnt.
Most 2013-at írunk. A One Direction azóta csúcsokat döntött és a világ népszerűségi skáláján is igen jó eredménnyel futott be. Most éppen a nagymamánál nyaralok, Londonban, és őszintén reménykedem egy találkozásban az öt fiúval. Ma éppen az egyik közeli plázában dedikálják a Take me Home-ot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése