New part

Hi Everybody!
Csak annyit szeretnék mondani/írni, hogy a következő rész majd karácsony előtt várható, de hogy megérje várni rá, ezért igyekszem egy hosszú részt írni, sok-sok eseménnyel, és megdöbbentő, remélem megdöbbentő történésekkel. Már el is kezdtem, illetve vannak részek készek, szóval, akkor karácsonykor! ;)
WE ♥ YOU! Xoxoxo

#19 Szoba? Ezt nevezi maga szobának?

Amikor megérkezett a lift,épp hogy betudtunk préselődni hatan. Ez azért volt,mert senki nem állt szívesen Liam mellé,amikor ilyen állapotban volt. Igaz,én még nem nagyon ismertem,de sütött a tekintetéből a düh,épp hogy vissza tudta tartani ökölbe szorított kezei remegését. -Nyugi tesó,csak még egy picit bírd ki!-Zayn megszorította Liam vállát. Ez nem csak sima baráti kedvesség volt,sokkal inkább tűnt annak hogy vissza tudja fogni,ha mégse tudja tovább kontrollálni a dührohamát. Louis előre ment a szoba kulccsal amint megállt a lift. Harry a kezemet fogta-hozzá kell tennem,ez a tette csak szigorúan baráti volt. Hüvelyk ujját megnyugtatóan mozgatta fel-le a kézfejemen. Mintha Niall felénk fordult volna,de amint meglátta a kezünket,elkapta a fejét,és utat tört magának,hogy kitudjunk rohanni a liftből. "Mintha ..."Elhessegettem magam elől ezt a gondolatot. Hiszen,őt már nem érdeklem... Egy szaggatott sóhajtás tört elő belőlem,valahonnan mélyről. De az biztos,hogy ebben most minden érzelmem benne volt. Harry felém kapta a tekintetét. -Ne aggódj,megoldjuk valahogy!-elkapta a vállamat és magához húzott egy ölelésre. -De mi van ha nem?-hangomat tompította a feltörni készülő könnyeim,na meg az,hogy a mellkasába beszéltem. -Hidd el,egy idő után ő fogja feladni ezt az egész makacsságot!-megsimogatta a hajamat. -Nem úgy tűnik,mintha ő hamar feladná...-húztam el a számat. Harry egy halk káromkodást engedett meg magának. -Tif,higgy nekem,felfogja adni!Ha meg nem,akkor rásegítünk a dologra. Csak egy kis idő kell neki,mire feltudja dolgozni a dió méretű agya,hogy csak jót akartál kettőtöknek!-maga után húzott,még mielőtt összezárult volna előttünk a lift ajtó. -Ne sértegesd Niallt!-védtem meg egyből,még akkor is,ha nem vagyunk jóban... Harry csak egy hitetlenkedő pillantással nézett rám. -Jól van Tif.- ütögette meg a fejemet,mintha csak egy kutya lennék,akit heccből meg kell dicsérni. -Harry,ez nem vicc!Komolyan ne tedd!-tettem csípőre zabosan a kezemet. -Megígérem hogy nem teszem!-tette szíve felé ünnepélyesen a kezét. De azért még az orra alatt dörmögve hozzá tette:-Kivéve akkor ha nem hallod...-ezt a megjegyzését válasz nélkül hagytam. Belökte nekem a szoba ajtót,és maga elé engedett. Mily' nemes gesztus! *Niall szemszöge* Harryék beléptek a szobába,én pedig itt ebben a pillanatban jónak láttam átmenni egy másikba. Csakhogy a miniatűr előtér,és hálószobán-jaj,a mellékhelyiséget ki ne hagyjam!-kívül nem igazán volt másik. Csak most értettem meg,hogy Liam miért lett hirtelen olyan ideges! Hiszen hatan be lettünk préselve egy egérlyuknak megfelelő szobába az éjszakára!... Jaj,ezt hogyan fogom végig vészelni,Vele egy helyiségben?!


*Giwii

#18\2 Idegeskedés

Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig kellett várnotok, de egyszerűen annyi időm sincs, hogy rendesen egyek napközben, bár boldog vagyok, mert holnap elmarad mindkét tesi, úgyhogy gondoltam gyorsan fejezzük be ezt a részt. Remélem nem késtem nagyon el vele. :\

*Niall*

Ahogy Louis letette Tifet a földre, egy kicsit előre lökte, hogy közelebb álljon hozzám. Göndör fürtjei egy pillanatra ellepték az arcát. Bár belül iszonyúan stresszeltem, kívűlről igyekeztem közömbösnek látszani. Tif hadarva kezdett bele a beszédbe, és minden igyekezete ellenére sem sikerült kimérten viselkednie. Lerítt róla, hogy iszonyúan ideges. A mondandójára nem is nagyon figyeltem, inkább próbáltam érzelmeket leolvasni az arcáról. Az monológot a következőképp zárta, amin majd' megszakadt a szívem.

-...Nézd, tudom, minden jogod meg volt a szakításra, csak hogy képtelen vagyok elhinni, hogy azokon, amiken keresztül mentünk, együtt, te képes voltál ilyen hamar túllépni, és elfelejteni. Szeretlek Niall, és nem számít mit mondasz, tudom, hogy te is így érzel irántam. 

Éppen szólásra nyitottam a számat, mikor Tif megfordult, és könyörgő szemekkel Harryre nézett.

-Haza szeretnék menni!-mondta, én pedig azt hiszem összetörtem belülről. Harry szorosan átölelte. Én akartam átölelni. Én akartam Harry szerepében lenni. Tehettem volna ezért, de képtelen voltam rá. Legyőzött a feladat.

-Menjünk.-Válaszolta Harry, és halkan odaszólva nekünk indult ki az ajtón.

Liam gyorsan szólt a tulajnak, hogy dal elmarad, aki ránézve a zokogó Tifre, valahogy megértette a dolgot, így simán elmehettünk. Mire utolsóként kiértem, Harry már idegesen kiabált a telefonjába, Tif pedig megszeppenten nézte a földet. Senkivel sem akart szemkontaktusba keveredni.

-Nem! Nem két órára! TIZENKETTŐRE! Világosan elmondtam! Mi az, hogy kettőt mondtam? Csessze meg!-nyomta ki idegesen a telefont-Elvitték a Limót....-nézett ránk.

-Hívjunk taxit?-ajánlotta fel Zayn.

-Ááá, ilyenkor hol találunk üres taxit?-intette le Liam, mire értetlenül néztünk rá.

-A megnyitó miatt ma mindenkinek ingyen jegyet osztanak. Több millióan jönnek ide.-tisztázta a félreértéseket Harry.

-Akkor mi legyen?-kérdezte Louis. Alig bírtam rájuk figyelni. Felfedeztem, hogy Tif nagyon fázik a rövid kis ruhájában. Vaciláltam, hogy oda lépjek-e hozzá, és ráadjam-e a zakómat, vagy sem, de Louis megelőzött.

-Keresünk a közelben egy szállót.-zártam le a vitát. Idegesített a csendben álldogálás.

*

*Tif*

Nem kellett sokat sétálnunk, hogy elérjünk a közeli GrandHotel szállodába. A bejárat előtt egy vörös szőnyeg mutatta az utat, amely az épületen belül is folytatódott, csupán egy forgó ajtó törte meg kicsit a folyamatosságát. Harry és Liam mentek intézni a szobát, én addig a fényeket néztem. Az előtér is tele volt szebbnél szebb neon fényekkel és égőkkel. A hangulat fokozása képpen az elhelyezett rádióból halkan szólt egy viszonylag lassú, de mégsem az az altató típusú dal. Jó volt nézni a kint fagyoskodó embereket a kellemesen meleg előtérből. A fűtés miatt Louis zakója feleslegessé vált számomra, így odaléptem hozzá, és felé nyújtottam a ruhadarabot.

-Köszönöm!-suttogtam.

Ő csak legyintett, mintha csak annyit mondott volna, "semmiség", majd a karját lazán átdobta a vállam fölött, és féloldalasan magához húzott. Pontosan úgy viselkedett, mintha a bátyám lenne, és ezek után gy is tekintek majd rá. Akárcsak Harryre. Meghasad a szívem. Minek kellett belevágni ebbe a "kalandba"? De most már felesleges a sajnálkozás. Ebből már nem mászok ki egyhamar. Harry "barátnőjeként" már nem mehetek csak úgy, egyszerűen haza. Ez az egész nagyon hülyén jött ki.

-Tessék?-törte meg a nyugodt zenét Liam hangja. Ezúttal ő akadt ki.

-Kérem uram, nyugodjon meg!-figyelmeztette őt a portás. Liam hangosan kifújta a levegőt, várt pár percet, majd kimérten válaszolt.

-kivesszük.-mondta, majd a kulcscsomóval a kezében feszülten sétált oda hozzánk, Harryvel az oldalán.

Louis bólintott, afféle "na mi van?" stílusban, mire Liam idegesen fújtatni kezdett.

-Nyugi tesó, várd meg amíg a liftbe érünk!-suttogta Zayn, mire Liam egy kissé megemberelte magát, majd ütemesen a lift felé indult.


*Hanna

#18/1 központi állapot

Niall szemszöge : A színpadon lévő fények,halvány megvilágítást adtak. Kedvenc gitárom térdemen pihent. Szeretem azt a számot,amit most előfogunk adni. De most éreztem hogy nem fog menni... A hangom folyton elcsúszott,és a magas hangokat se tudtam kiénekelni. Csak leakartam lépni,eltűnni innen,de Harry erős szorítása nem engedte. -Menj és beszélj vele !-mutatott Tif felé,aki látszólag kellemetlenül érezte magát,a sok előkelő ember között. -Biztos hogy nem !-rántottam ki karomat szorítása közül. Mégis,hogyan álljak elé,amikor én voltam az,aki kegyetlenül ellökte magától,miközben csak jót akart?! Nem,erre nem vagyok képes !... -Akkor majd megoldjuk mi ! -fejével biccentett Zaynéknek. Louis Tif mellé lépet,és elkapta a karját,kicsit megemelte,hogy hozni tudja. Ő csak kétségbe esetten menekülni akart,pont úgy mint én. De Harry nem engedett... Tif szemszöge -Louis ,engedj el! -megpróbáltam erősen szorító ujjait lefejteni a karomról. -Addig nem ,míg nem csináltok magatokkal valamit !-mutatott Niall felé. -Kérlek ne tedd ezt ! -szemeimbe újra könnyek gyűltek,mert már előre tudtam,hogy úgy is csak elfog küldeni ,mint múltkor … -Csak jót akarunk.-egy puszit nyomott a homlokomra. Letett Niall elé,aki feltűnően másfelé nézett. Tudtam hogy ez lesz...Jelen pillanatban nem tudok eltűrni több feszültséget...Sőt,semmit se! Önkéntelenül is hátra léptem egyet,mire beleütköztem egy mellkasba. -Megszólaltok még ma,vagy nekem kell vázolnom a tényeket?-Harry rekedtes hangja szólt mögülem. Nem akartam semmit,csak újra Niall meleg ölelésében tudni magamat,úgy hogy minden rendben van köztünk. Ezért gyorsan,hadarva beszélni kezdtem...

*Giwii

#17 Nézőpont kérdése

A bejegyzés elejét köszönjétek szintén Giwii-nek! ;) Köszönjük a megtekintéseket, és további jó olvasást! Igyekszünk részről részre meglepni titeket, de addig is, olvassátok el az új részt!!!! Puszi! ;)

"Göndör fürtök takarták el előlem a tévét.-Ebből most elég,Mr.Depi ! -üvöltött rám és kitépte a kezeim között szorongatott fagyis dobozt -Ahj Harry,hagyjál már ! -feltápászkodtam az agyáról és elindultam kifelé.Tényleg semmi kedvem nem volt a pofáját bámulni úgy,hogy bármelyik pillanatban elborulhat az agyam,és behúzhatok neki egyet.-Várj...-hangja gyengédebb lett.-Mit akarsz még Harry ? A képembe röhögni,és közölni,hogy te nyertél,hogy te mindig jobb vagy és jobb leszel mint én ? Ezt akarod ? Akkor gyerünk tedd meg Styles ! Most !-üvöltöttem az arcába."
Velem ellentétben ő teljesen nyugodtan, talán kicsit feszülten nézett rám.
-Mondd ki! Gyerünk!-kiáltottam még mindig önkívületi állapotban.
-Sajnálom!-mondta.
-Mi?-vágtam értetlen fejet
-Sajnálom, hogy szakítanotok kellett, bár őszintén, ez volt minden vágyam, és most, hogy megkaptam, valahogy keserédes az öröm.-ült le a kanapéra, és tekintetét a földre szegezte.
-Harry....-kezdtem, és mellé ültem.
-Tudod, az egész viaskodásnak egy volt a lényege számomra.
-Tif.-próbáltam befejezni a mondatot, ám, a válasza megdöbbentett.
-Nem. A motiválás. AZ egész motivált, hogy egyre jobb és jobb legyek. Talán ez az egész csak egy eszköz volt. Talán mindent ebbe vetítettem bele. Azt hiszem túl léptem, Niall.-Nézett végre a szemembe-Túl léptem ezen az egész Tif dolgon. Igan, tudom, erre talán előbb is rájöhettem volna, de annyi problémám volt, hogy mindent belevetítettem a dolgokba, és ez az egész segített, úgyhogy nekem is segítenem kell. Mert így helyes.
-Én... Én nem is tudom mit mondjak.-dadogtam értetlenségemben.
-Igent.-értetlenül húztam fel a szemöldököm. Mi van? Meg akarja kérni a kezem, vagy mi? Remélem nem ilyen irányba érzi, hogy tovább lépett. Egyre kitágultabb szemekkel néztem rá. Gyerünk Harry fejezd már be a mondatot, mert megijesztesz.
-Niall Horan, hozzám jössz férjül?-olyan komoly képet vágott, hogy egy pillanatra megijedtem, majd elnevette magát, mire belőlem is kitört a röhögés.
-Látom szent a béke.-Jött le Liam az emeletről.
-Persze, épp azt akartam kérdezni, hogy meghívhatlak-e titeket fagyira.-törölgette a szemét Harry.
Bár örültem azoknak, amiket mondott, mégis valahogy sandított a történet. Nem tudom miért, csak érzetem, hogy valami nem stimmel.
-Ajjj, nem jó. Paul most írt sms-t, hogy elfelejtett szólni, de el kell mennünk egy elő buliba a PalmVIP-be.-mondta, mire értetlenül néztünk rá, sőt, az időközben hazaérő Louis és Zayn is.-Ne mondjátok, hogy még nem is hallottatok a PalmVIP-ről!-hűlt el Liam.
-Pedig azt mondjuk.-mondta Louis.
-Jó, majd a limóban elmagyarázom.
-Limóban?-döbbentünk le
-Ez egy nyilvános esemény lesz! Sajtóval meg mindennel. Mindenki készülődjön, Harry hívd Tif-et, sietnünk kell!-mondta, mire akaratlanul is megdobbant a szívem. Az első fájdalmas este. Pazar.

*

Az egész helyzet már ott kellemetlenné vált, mikor a limóval bekoslattunk Tifék udvarába, anélkül, hogy bárki oda nem illő személynek feltűnjön ez az egész, de egy vaku villanása sajnos elárult minket, ugyanis egyet vagy harminc követett, ami szörnyen kellemetlen volt. Mind az öten beálltunk az ajtóba, elzárva a külvilág elől, hogy belátást nyerjenek a házba. Mivel megint én lettem a kiszemelt, így feszengve vártam, amíg lecseng a csengőként szolgáló zene, majd a lépéseket hallva nemsokára elém tárult a látvány, mire nyeltem egyet. Ökölbe szorítottam a kezem, és hirtelen levegő hiányában értetlenül néztem az előttem álló lányra, akinek hasonló göndör fürtök lepték el az arcát, mint Harrynek, csakhogy neki talán igent mondanék egy fiú kérésre, legalábbis inkább, mint Harrynek. Megráztam a fejem, majd lehunytam a szemeim, de ő előbb törte meg a már igen kínos csendet, mint hogy nekem eszembe jutott valami érthető kifogás erre célra, amiért hálás vagyok neki.
-Nem tudtam, mit vegyek fel, úgyhogy emellett döntöttem.-vonta meg a vállát mosolyogva, majd szorosan Harryhez simult, és ujjaik összekapcsolódtak. Igyekeztem az újságírók felé nem mutatni, hogy mennyire utálom a helyzetet, amíg beértünk a limóba, ami nem mellesleg ötfelé volt osztva, és minden részben három férő hej volt, így mindenki bőven elfért, csakhogy az öt, az nem hat, így ezúttal Tif-nek volt kellemetlen a szitu, ugyanis azt sem tudta, hogy hova fog ülni, vagyis kihez, hogy minél kevésbé legyen ciki. Időközben az újságírók észrevették az egyedül álldogáló Tif-et, aki mellesleg nagyon csinos volt az alakra simuló fekete ruhájában,amit egy barna övvel díszített, a piros bolerójában, vörös rúzzsal, és , és elkezdtek felé rohanni a kérdéseikkel. Már majdnem azon voltam, hogy behívom magamhoz, mikor egy kéz behúzta a limóba, ami a sofőrnek köszönhetően elhajtott. Meglepetten bámultam magam elé, és magamban örültem, hogy most senki sem lát.

#16 Tehetetlenség

(Nem túl ideillő, tudom, de jobbat  nem találtam :\)

Feküdtem az ágyamon a plafont bámulva,órákig vagy csak simán percekig. Hiába próbáltam nem Tif-re gondolni,egyszerűen nem ment...
Hiányzott hajának lágy érintése,kellemesen csengő hangja... Bassza meg! Hiányzott Tif! De az az apró agyamba rögzült gondolat,nem engedte hogy cselekedjek.

***

Semmi kedvem nem volt lemenni a többiekhez,de a hasam szűnni nem akaró korgása máshogy gondolta. Ezért kénytelen voltam megmakacsolni magamat. Lassú csoszogó lépésekkel közelítettem meg a konyhát. A méhütőből előszedtem a csokis fagyit. Betettem a mikroba,és egy kicsit felolvasztottam. Miután ezzel végeztem,tovább csoszogtam a nappaliig,és levágtam magamat a kanapéra. Csak tömtem magamba a fagyit,nem törődve azzal,hogy a nyelvem zsibbadással tiltakozik a további hideg befogadása ellen.

*Tifany*

'Csak addig bírd ki,míg haza érsz '-agyamban ütemesen bukkantak fel ezek a gondolatok. De mégis,amikor haza értem,csak annyira volt erőm hogy lecsússzak a fal mentén. A szemeim égtek,de sírni mégse tudtam. Pedig mennyire jólesett volna most... Még mindig éreztem Niall illatát...Az érintését...Érdes ajkait,ami tökéletesen illeszkedik az enyémre...Nagy tenyereit,ahogy óvatosan hosszú hajamba csúsztatja őket...Vagy csak simán a hátamon tartja őket...Azokat,a dolgokat,amiket soha többet nem érezhetek... Hihetetlennek tartom, hogy olyan hirtelen, ennyire mélyen megérintette a szívemet.! Hogy...Hogy beleszerettem..De nem olyan buta lányos rajongással. Hanem igazán. Szeretem! A mécses ezeknél a gondolatoknál tört el. Zokogásom hangja az egész házat betöltette. Belülről feszítette valami a mellkasomat,valami,ami kiakart törni onnan. Ennyire keservesen talán még soha életemben nem sírtam. Csak feküdtem a földön,mert mozdulni egyszerűen nem tudtam. Csak most értettem meg igazán,hogy miért mondják azt hogy a szerelem fájdalmas dolog... Úgy látszik,most veszítettem el azt a személyt,aki leragasztotta volna Harry által feltépet sebeimet. Kellett egy kis idő míg összetudtam magamat annyira szedni,hogy legalább a földről feltudjak állni.

*2 nappal később*

Még mindig Niall pulcsiját szorongattam ami nálam maradt. Nem tudom elhinni hogy két napja semmi kommunikáció nincs köztünk. Egyszerűen semmi... Mármint,értem hogy azt mondta,vége..De akkor is a remény hal meg utoljára! Bár ami azt letti,az enyém szépen lassan kezd öngyilkos lenni...

*Niall szemszöge*

Próbáltam nem kimutatni azt,hogy mennyire fáj ez a helyzet. De én vagyok Niall Horan,ezért mindenki jobban tudja hogy mi játszódik le bennem. Utálom ezt a helyzetet! Az idő nagyobbik részét a szobámban töltöm. Mert egyszerűen nem tudtam Harry önelégült győztes mosolyát bámulni. Depis gondolataimat az szakította félbe,hogy valamelyik idióta konkrétan betört az ajtómon.



~Giwii

#15 Elszabadult érzelmek

"Már éppen behúztam volna neki egyet,amikor..." (DiWiRi-#14)

Amikor az öklömet megállította az a látvány, ahogy nem Harry, hanem Tif áll velem szemben. Nem hittem a szememnek. Pillanatok leforgása alatt hogy' jutott az ajtóból elém. Vissza is néztem, hogy nem áll-e még mindig ott, ahol ez előbb, de nem. Arca piros volt a futástól. Szemeit becsukta, kicsit előre dőlve, széttárt karokkal várta az ütésem. Harry mögötte látszólag jól szórakozott a zavarodottságomon. Arcáról nyugodtság tükröződött. Könnyű neki! Ez feldühített. Még a szemei is azt sugallták, Lúzer. Igaza volt. Gondolat menetem közben Tif félve kinyitotta az egyik szemét, majd pislogott, kinyitotta mindkettőt, és leengedte a karjait.
Nem szólt semmit, ahogy senki sem. Néztem a szemét. Szerelmesen nézett vissza rám. Állkapcsom megfeszült. Harryre néztem. Dühösen vontam össze a szemeim.
-A tied!-mondtam durván, majd mit sem törődve azzal, hogy láttam, ahogy Tif értetlenül néz maga elé. Arcáról sok mindent le lehetett olvasni. Egyszerre volt meglepett, szomorú, sértett, és nem utolsó sorban össze tört a szíve. Összetörtem a szívét. Még a gondolat is fájt, de nem érdekelt. Nem tehettem mást. Nem érdekelt egy eldugott kapcsolat. Mintha megcsalná Harryt. Nem az zavarna, ha megcsalná, hanem hogy én mindig csak a második lennék. Bár azt mondják, ha nem tudsz dönteni a kettő között, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, akkor nem szerettél volna bele a másodikba, de én akkor is már csak a második leszek, és ez nekem nem kell. Nem mindegy, hogy milyen áron van az embernek kapcsolata. Ha ilyen sunyi, undorító, és fájdalmas módon, akkor inkább nem tartok rá igényt.

*Harry*

Mindenkit meglepett Niall "beszólása", de főleg Tifanyt. Én tudtam, hogy egyszer megtörik, csakhogy nem ilyen értelemben. Egy dolog fáj csupán, hogy azzal, hogy megnyertem a háborút, elvesztettem Tifet. 1:0 Harry, de milyen áron? Felkeltem az iménti kényelmes helyzetemből, és odaléptem hozzá. Lenéztem rá. Még mindig ugyanoda bámult, ahova azóta is, hogy Niall ilyen csúnyán a tudatára adta, hogy vége. Átöleltem, mire lelökte a kezeim magáról. Rám nézett. A szemében láttam, hogy megtört.

-Undorodom....-kezdte, majd megakadt.-mindentől!-fejezte be végül, majd kilépett az ajtón, és valószínűleg elment. Most már nem volt kedvem az egészhez. Bűntudatom volt.

-Harry,mi volt ez?-kérdezte Liam.

-Úgynézem, szakítottak.-mondtam meglepve.

-Felmegyek Niallhez.-állt fel Zayn.

-Vigyél neki valami kaját!-kacsintott Louis.

-Nem tudom, haver.-nézett rosszallóan Zayn, majd felrobogott a lépcsőn.

*Niall*

Halk kopogás hallatszott be az ajtón. Csak remélni tudtam, hogy nem Tifany az, de viszonylag kellemesen csalódtam, mikor Zayn kócos haja bukkant fel az ajtóban.

-Haver, jól vagy?-ült le az ágyam végére.

-Persze.-vontam meg a vállam. Kedves tőle, hogy feljött.

-Nézd...-kezdett bele.

-Nem! Ne!-mondtam neki.-Tisztában voltam vele, hogy Tifany valamilyen szinten szereti Harryt. a Tudatalattija ragaszkodik hozzá. Hiszen 16 éve ismerik egymást. Nem akarok pótlék lenni.

-Mit látsz a szemében? A szem mindig elárulja a tulajdonosát.-meglepett az érzékenysége, és hogy komolyan kezeli az érzelmi bánatom.

-Nem tudom. A szeme azt mondja szeret, ahogy a szája is, de a tettei. Azok azt mondják, hogy Harryt szereti. Semmi esélyem, ha nem szeret 100%-osan. Nem éri meg úgy.

-Talán el kéne ezt mondanom neki.

-Talán nem akarom többet látni.-makacsoltam meg magam.

-Pedig fogod. Nagyon sokat fogod. Harry oldalán.-halkult el.-Basszus, ez szívás!-mondta mélyen elgondolkodva. Felnevettem a reakcióján.-El sem tudnám képzelni, ha Perryt valaki más oldalán kéne látnom.-mondta az ágyneműt nézve, majd a szemembe nézett, éshúgy folytatta.-Kitartás. Majd minden kialakul!-mondta, majd egy bátorító mosolyt küldött felém, megsimította a karom, és kiment.

Elfeküdtem az ágyon. Forró fejű voltam. Talán át kéne még egyszer gondolnom a dolgokat, de a véleményem nem változtatom meg akkor sem.

#14 "beszéljük meg!"

Köszönjük szépen a megtekintéseket! Sok-sok puszi, és olvassátok a blogot tovább! ;)

*Tif szemszöge*
Forgolódtam,miközben egy szőke buksit kerestem. Nem volt nehéz megtalálni,mert egy elefánt is kisebb zajt csapott volna,mint jelen pillanatban ő. Ingerülten rugdosta fel az útjába kerülő kukákat,és találomra öklözött bele egy-egy oszlopba. Mielőtt bele ütött volna még egybe,elkaptam hátra lendített kezét. -Niall...-suttogtam halkan,megtörten. Tényleg csak igazán azt akartam hogy együtt lehessek vele. Hiszen,minden reményem hozzá fűz..Erre még őt is elakarják venni. Azt a személyt,aki az éjszakában az utat mutatja nekem.. Ez annyira nem igazságos! -Tűnj el!...-morogta ingerülten az orra alatt. -Nem megyek el!-magabiztosan szorítottam ökölbe szorult kezét. -Tif,ezzel kicsit se segítesz!Majd beszélünk,ha letudtam nyugodni!-lefejtette ujjaimat ökléről,és bele vert a következő oszlopba. Mentem utána,mígnem meggyötörten lenem rogyót az út közepére. -Csak egyszer akartam boldog lenni,és csak veled!De mégis,mi van megint!Oh igen,Harry lesz boldog. Mindenki azt fogja hinni,hogy Harry-é vagy!-fejét neki döntötte a térdeinek. Vett egy nagy levegőt és elordította magát. Hangjától összerezzentem és önkéntelenül elkezdtem hátrálni. Cipőm sarkának koppanásaira felkapta a fejét. Amikor észre vette mit tett,megint,egy bágyadt mosolyt küldött felém. -Megint megtettem,igaz?-hátra dőlt,feje pedig nagyot csattant a járda peremén. Késztetést éreztem arra,hogy megvigasztaljam,vagy csak hogy megsimogassam az arcát. De a lábaim nem akartak engedelmeskedni a parancsnak. Ezért csak ott álltam földbe gyökerezett lábakkal. Percek teltek el így,az én fogam meg össze-össze koccant a hideg miatt. Igen,éjszaka a hidegbe nem a legjobb ötlet elrohanni otthonról. Most legalább ezt is megtanultam. Lehámozta magáról nagy pulóverét és felém hajította. Reflexszerűen nyúltam a felém repülő tárgyért. Felé kaptam a fejemet és csak akkor kapcsoltam,hogy így csak egy trikó maradt rajta. -Megfogsz fázni,inkább,menjünk vissza a házba és beszéljük meg ezt az egész őrületet! -a pulcsiját, szorosan magamhoz öleltem,így szippantottam be jellegzetes illatát. -Te menjél csak,én még maradnék egy kicsit.-legyintett lazán,a kezével. -Ha te nem jössz,én se megyek!-dobbantottam ingerülten egyik lábammal. Egy kisebb kuncogást engedett el erre a tettemre. De az a minimális jókedv eltűnt a hangjából,amikor újra beszélni kezdett. -Dehogynem!Te most szépen vissza indulsz. Én meg majd valamikor megyek.-hangja parancsoló volt. Én viszont makacs vagyok,ezért ha valamit nem akarok,akkor nem is teszem azt meg!Amit mond,azt meg nem akarom,ezért nem is teszem! -Mondom nem!-ismételtem meg magamat. -Akkor hagyjuk.-morogta ingerülten. -De vedd fel azt az átkozott felsőt.!-morogta felém. Engedelmesen bele bújtam. -Most pedig beszéljük meg!-közelebb araszoltam hozzá. Csak elengedett egy nagy sóhajtás. -Rendben..Mondjuk ezen nem tudom mit kell megbeszélni. Te bele mentél egy olyan dologba,ami nekem nem tetszik. -hangja tele volt gúnnyal. Még azt is magam előtt láttam,ahogy grimaszolt hozzá. -Igen,hogy együtt lehessek veled!-hangom élesen csattant. Niall hirtelen felült,szemei pedig szikrákat szórtak felém. Az arca pedig...Na igen,az arca pedig dühös grimaszba rendeződött. -Igazad van,de lásd be ez egyikünkkel,szemben se volt fair!
*Niall szemszöge*
Miután nem nagyon sikerült lenyugodnom,felpattantam eddigi helyemről és megindultam haza felé. Tif rendíthetetlenül jött utána. -Niall mit akarsz csinálni?-kérdezte rémülten,amikor szinte betörtem a bejárati ajtót. -Hé,haver,minden rendben?-nézett rám meglepetten Louis. Figyelnem kívül hagytam a kérdését,és megállíthatatlanul mentem az álnok felé,aki csak önelégülten vigyorgót rám. Már éppen behúztam volna neki egyet,amikor...

*Giwii

#13 Ellentét

Tudom, hogy rövid lett, és eredetileg péntek 13.-ára szántam, mert pont oda illett volna, de nagyon fáradt voltam. Ne haragudjatok! De itt van, olvassátok! Remélem nem túl gyors a történet vezetés... :) ♥♥♥♥♥♥♥♥♥ Xxx

Becsuktam magam mögött az ajtót, hogy elkerüljem a felesleges viszálykodást.
-Nem hiszem, hogy most alkalmas lenne!-suttogtam, hogy Niall biztos ne vegyen észre semmit az egészből.
-Miért? Van valaki nálad?-szaladt fel a szemöldöke.
Hirtelen nem tudtam, hazudjak-e, vagy sem. Sokat gondolkodtam a perc töredéke alatt,amíg várt a válaszomra, majd mielőtt megszólalhattam volna, megfogta a kezem, és közelebb lépett. Elég lassan kapcsolhattam, így visszatekintve szívesen felpofoznám magam.
-Harry...-kezdtem halkan, és próbáltam kiszedni a kezem az övéiből, de szorosan, mégis gyengéden tartotta.
-Kérlek!-Mondta. Nem tudtam mire vélni, így furcsán néztem rá. Arca egyre közelített ez enyémhez. Egy pillanatra meginogtam, és én is hajoltam felé, de hirtelen bevillant. "Mit csinálsz? MIT MŰVELSZ?"-ordította a belső hangom, és mivel igaza volt, megálltam, mire Harry is, és furcsán nézett rám.
-Mondtam már, befejeztük!-suttogtam, mivel Niall még mindig ott volt, és ez csak rám, és Harryre tartozott, a szomszédokra pedig legkevésbé.
A mondatom befejeztével bementem a házba, ahol Niallt az üres tálcákkal találtam. Meglepetten mosolyogtam.
-Máris végeztél?-kérdeztem halkan kuncogva.
-Miért? Ez meglepett téged?-Kérdezte, majd a karjai közé vont, és hosszasan megcsókolt.
A felhők fölött éreztem magam, de nem 100%-ig. Volt egy erős kötél, ami félig lent tartott, és bármennyire is önzőn hangzik, meg kell, hogy szabaduljak ettől a kötéltől. Már csak a lelkiismeretem tisztasága érdekében is! Mikor az arca elvált az enyémtől, kissé kipirultan nézett rám.
-Álmos vagyok!-suttogtam.
-Már megyek is!-engedett el.
-Ne!-mondtam neki, mire magyarázva kezdtem hozzá.-Vagyis hogy,maradhatnál, ha gondolod...-néztem a földet.
Képtelen voltam a szemébe nézni. Hihetetlenül elpirultam. De ő csak elém lépett, majd gyengéden megcsókolt.

*

Nyúzottan keltem, de a tudat, hogy Niall szuszog mellettem halkan, megnyugtatott. Éppen hogy felkeltem, megszólalt a csengő, amire Ő is felébredt.
-Ki az ilyenkor?-kérdezte mély, fáradt hangon.
-Nem tudom, megyek megnézem.
-Megyek veled!-mondta, majd gyorsan felöltözött.
Siettünk az ajtóhoz, majd kinyitottam. Összehúztam a szemöldököm.
-Segíthetek?-kérdeztem.
-Igen, Hill kisasszonyt keresem. - Mondta, mire Niall is előjött az ajtó mögül.
-Paul?-kérdezte.
-Niall?-kérdezett vissza.
-Istenem.-mentem be.
Eszembe jutott az a régi telefon hívás. "Száljon le Harry-ről". Leszálltam, most mégis itt van. Mit akarhat? A fejemben cikáznak a gondolatok, miközben bejött, és leült a velem szembeni fotelba. Ekkor tűnt csak fel, hogy egy magazin van a kezében.
-Nos miss Hill. Volt már szerencsénk beszélni telefonon, de ezt úgy éreztem, személyesen kell közölnöm. - mondta, majd elém rakta az újságot, aminek a címlapján ez állt: "Harry Styles becsajozott?" és egy kép ami tegnap készülhetett, mikor eljött hozzám. Nagy levegőt vettem, majd Niall kezébe adtam a magazint. Sokáig nézte, majd az arcát elöntötte a düh. Összegyűrte , majd eldobta.
-Miért hozta ezt ide nekem?
-Nos hölgyem, megpróbálom gyorsan, és egyszerűen közölni. - mondta, mire bólintottam.- Bár múltkor azt mondtam, hagyja békén Harryt, most az ellenkezőjére kérem.
-Mi?- csattantuk fel egyszerre Niallel.
-El kell játszania a nyilvánosság előtt, hogy együtt vannak! - mondta érzelem mentesen.
-És mégis minek?-háborodtam fel
-Hogy ne legyen botrány. Az ugyanis sokat veszítetne a banda hírnevéből.
-És ha nemet mondok?
-Akkor elbúcsúzhat ettől a bájos románctól.-nézett Niallre.
Vettem egy nagy levegőt.
-Rendben.-mondtam higgadtan.
-Mi?-nézett rám Niall
-Akkor nem kell szakítanunk!
-És nézzem mindenegyes nap hogy milyen kis édesek vagytok együtt? Hogyne! - Mondta, majd kirohant.
-Én utána mennék a helyében.-néztem Paulra, aki viszonylag hamar kapcsolt, és tisztelettudóan felállt, majd lassan sétált ki az ajtón, és beült a kocsijába, majd elhajtott.

#12 Lapozzunk

Sziasztok kedveseim! Itt van az új rész, és olvassátok! :) Nem tudok mit írni! Köszönjük a megtekintéseket, és +1-eket! :)

Szorosan öleltem magamat Tif-et.
-Én komolyan mondom!-nézet fel rám csillogó tekintettel. -Pontosan úgy mint én!-biztosítottam mosolyogva.-És sajnálom,hogy előbb annyira megrémítettelek,igazán nem volt szándékos..!-megsimogattam az arcát. -Tudom- bólintott egy aprót hezitálva. Percekig csak néztük egymást,aztán váratlanul megszólalt. -Szeretnék lapozni,azt szeretném,ha ezt a ma történtet nem hozzánk fel újra!-nézett rám komolyan. -Rendben,megértem!-megnyaltam az ajkamat és lehajoltam hozzá,egy újabb csókért,ami most sokkal tovább tartott. Arca kissé kipirult,amikor levegő hiánya miatt elváltunk egymástól. Elmosolyodtam,mire ő szégyenlősen lehajtotta a fejét. -Mit szólnál,ha a mai napot azzal töltenénk,hogy megismerjük egymást?-a kezünket egybe kulcsolta,és a kanapéhoz húzott. Remélem,ez egy igent akart jelenteni! *Harry szemszöge* Tif rám rakta a a telefont. Ez a szívemet,és ami azt illeti,az egomat is sértette! Mi az,hogy két találkozás után egyből bele esik Niall-be?Ez kész vicc! Régen annyiszor hangoztatta,hogy 'a szerelem első látásra,csak azoknak való,akik félnek attól,hogy egyedül fognak,meghalni'! Most mi lett ezzel az elvvel?Hirtelen ő rúgta fel?Igen azt tette! Méghozzá,egy olyan senkiért mint Niall!Félre értés ne essék,bírom a fejét!Vagyis,most éppenséggel nem nagyon,mert próbálja előlem elszedni azt a lányt,akiért élek halok! Igen,lehet hogy ez a mondta,úgy hangzott,mintha a legrosszabb szerelmes filmből szedtem volna,de ez az igazság! Arról vagyok híres,hogy kihasználom a lányokat,de nem!Én csak kerestem azt a személyt,aki pótolni tudta volna Tif-et. De csak most döbbentem rá igazán..Őt nem lehet helyettesíteni,mert a szívem csakis őt akarja. Idegesen földhöz vágtam a telefonomat,ami darabokra eset. -Hé haver,mi van veled?-tette kezét Zayn a vállamra. Ezzel elérte azt,hogy rá figyeljek. -Fogadjunk csaj van a dologban!-próbált viccelődni Liam. Csakhogy,most tökéletesen bele trafált!Szóval,ez nem volt a legjobb ötlet,ráadásul alkalmas se! Liam felé kaptam a fejemet mérgesen. -Oh,szóval az...-halkult el. Bűnbánóan nézett rám. Tudtam,ha ő tudja mi az igazság,akkor nem viccelődik ezzel. Ingerülten legyintettem,és elrohantam. Az ajtót bevágtam magam után,nem törődve azzal,hogy mi lesz vele,és szó szerint rohantam Tif-hez. *Tifany szemszöge* Rengeteget megtudtam Niall-ről,épp úgy mint ő rólam. -Komolyan nyolc éves korodig úgy aludtál el,hogy szoptad az ujjadat?-kérdezte meg újra és újra nyerítve. -Igen Niall,még mindig komolyan!-tenyerembe temettem az arcomat. Nem igazán szégyelltem ezt a dolgot,de már annyiszor kérdezte meg hogy igaz-e,hogy zavarba hozott vele! Karját a vállamra tette,és közelebb húzott magához. Majd össze szorította szemeit és újra elkezdett nevetni,de immár annyira,hogy leborult a kanapéról,és mivel ölelt,tökéletesen húzott magával. Én voltam felette,tenyeremmel támasztottam magamat,annyira,hogy ne nehezedjek rá teljesen. Bele néztem tenger kék szemeibe-hozzá kell tennem,nem kellett volna-és teljesen el vesztem benne. Csak arra lettem figyelmes,hogy Niall hirtelen fordít rajtunk,így én kerültem alulra. -Annyira szép szemed van!-bukott ki a számon. Nem akartam hangosan kimondani ezt a nyilván való tényt,de kicsúszott. -A tiédnél nem szebb!-mosolyodott el,és egy puszit nyomott a számra,aztán még egyet. Kezemet a tarkójára raktam így húztam magamhoz közelebb,egy normális csókért. -Hogy kegyed mennyire telhetetlen!-csóválta meg a fejét rosszallóan,de azért a szája szegletében ott bujkált egy halvány mosoly. -Hát,nem tehetek róla,urasága teljesen megbolondít!-haraptam az ajkamba. Ráhajolt az ajkamra,és úgy isten igazából csókolni kezdet. Nem finomkodott egy cseppet se!De ez a dolog engem nem is nagyon zavart. Aztán elhúzódott- túlságosan is gyorsan.. -Gyere kelj fel innen,mert felfogsz fázni!-felállt,és mint,egy jól nevelt fiatal ember,a kezét nyújtotta segítség képen. Amit én készségesen el is fogadtam. Még mindig fogta a kezemet,így megtehette azt,hogy magához rántott,kezeit meg lecsúsztatta a derekamra és így ölelt,magához,hosszú perceken keresztül. Csak hogy ezt az idilli percet is meg kellett valaminek szakítania méghozzá a hasam korgásának... Paradicsom piros fejjel húzódtam el tőle. -Ez ciki...-suttogtam halkan zavaromban. -Inkább cuki!-simogatta meg lángoló arcomat.-Gyere csinálok neked késői ebédet!Csak előbb mutasd meg merre van a konyha!-megajándékozott az egyik légszívdöglesztőbb mosolyával,amitől én még azt is elfelejtettem hogy,hogyan kell levegőt venni. -Vegyél levegőt!-szólt rám parancsolóan. Vettem levegőt,ahogy kérte. Megfogtam a kezét és kivezettem a konyhába. Nem is nagyon figyeltem arra amit mond,hiszen az én gondolataimat elfoglalta az a dolog,hogy amikor megfogom a kezét,mintha milliónyi szikra lobban fel kettőnk között. Mi ez,ha nem az igaz szerelem jele? -Tif,figyelsz?-kérdezte Niall egy féloldalas mosoly kíséretében. -Persze,persze!-vágtam rá azt a választ,amit hallani szeretett volna,de nem volt igaz. -Gondolom mennyire!-magához ölelt és egy puszit nyomot a fejem búbjára. *** Niall rengeteg szendvicset készített,mert nem tudta eldönteni,hogy mennyire vagyok éhes. Én meg nem nagyon tudtam válaszolgatni a kérdéseire-nehezen mert egyet se hallottam-mert teljesen elvoltam azzal foglalva,hogy nézzem a megtestesült tökéletességet.! Ezért csak csinálta egymás után a szendvicseket,míg el nem fogyott a kenyér. Megkocogtatta a vállamat. -Tif...-lökte meg a könyökömet,amin támaszkodtam,így felocsúdtam a bambulásból. -Izé,bocs,egy picit elbambultam!-fordultam a másik irányba,hogy ne lássa tüzelő arcomat. De ő óvatosan vissza fordította maga felé,és megpuszilt. -Semmi gond. Arra gondoltam,hogy filmezhetnénk,mert amit csináltam,egy kisebb falunak elég lenne..-mutatott mosolyogva a tálcán tornyosuló kenyerekre. Elnevettem magamat,mert az,hogy egy kisebb falunak elég lenne,enyhén kevés volt! Niall hozta a tálcát,én meg elkezdtem takarókat meg párnákat előszedni a filmezéshez,miközben,a kis szőkeség elvett egy filmet a polcról. Otthonosan mozgott,ez tény. De engem nem zavart. -Jó lesz az elrabolva kettő?- mutatta fel amit kiválasztott. -Ha hozzád bújhatok,természetesen!-mondtam vállvonogatva a feltételemet. Mire ő csak felkuncogott. Már éppen kényelmesen elhelyezkedtünk,és indítottuk volna a filmet,amikor megszólalt a csengő. Pontosítok! Amikor valaki rátenyerelt a csengőre. Ingerülten tápászkodtam fel Niall mellkasáról,és vágtam odébb a takarókat,amik rajtam voltak. Felrántottam az ajtót "kedves" látogatom előtt,és kiáltottam volna le a fejét ha meg nem látom,hogy ő nem más mint Harry. Aki előtt egyből beakartam csapni az ajtót,csak hogy lábát még időben becsúsztatta,ezzel megakadályozta a tervemet. -Kérlek Tif,beszélni szeretnék veled...-nézett rám könyörgő tekintettel.

*Giwii

#11 Elmaradt csók

Te jó ég! Köszönjük nektek! 7 feliratkozó, és 1500 megtekintés! We ♥ you, guys! Tudom, hogy későn érkeztem, de itt van az új rész Nelly Szalay-nak, Stella Pears-nak, és az összes kedves olvasónak!

Lehajtottam a fejem. Nehezemre esett kimondani is amit tettem, pláne ha nem álltam volna meg ennyinél.
-Tif? - Kérdezte Niall, és a tekintetem kereste, amit én próbáltam az övétől minél messzebb tartani.
Hirtelen rezegni kezdett a mobilom. Megfordítottam, mivel eddig kijelzővel lefelé hevert az asztalon. Harry neve villogott.
-Ne...Nekem most mennem kell! - Mondtam, és ahogy kimondtam, már fel is álltam, és ott hagytam a zavarodott Niallt az étteremben. -Igen? - Szóltam bele a telefonba.
-Elmondtad neki?-Hallatszott Harry reszelős hangja.
-Nem tudtam!-Törött el a mécses.
-Oké, akkor találkozzunk nálad! - Mondta, és a hangja érezhetően nyugodtabb lett.
-Nem Harry! Ezt be kell fejeznünk, jó? Szörnyen érzem magam! - Mondtam, majd magamat is meglepve nyomtam ki a telefont. Nekidőltem a mögöttem álló épületnek, és egy pillanatra lehunytam a szemeimet. Kinyitva azokat Niall dühös arcával találtam szemben magam. Nem mondott semmit, csak nézett. Tekintetét az enyémbe fúrta, és elég volt ránéznem, máris erősödött a bűntudatom.
-Én...Én csak...-Kezdtem bele, de ő megelőzött.
-Nem tudok mit mondani.- mondta, mire lesütöttem a szemem. Kínosan felnevetett, majd ismét rám nézett. -Szóval őt segíted? - kérdezte, bár ezt költőinek szánhatta, mert mikor furcsállva ránéztem, az arcán nem tükröződött, hogy várt volna a válaszomra.
-Tessék? - kérdeztem, mire ijedten rám nézett, majd magyarázkodásba kezdett.
-Semmi, csak... Tudod... Ő.... Izé... - simogatta zavartan a tarkóját.
-Niall! - mondtam sürgetve.
-Jó!-Sóhajtott.- De nem itt! - mondta, majd megfogva a karom, húzott maga után.

*

A házunkhoz érve becsukta az ajtót, majd várakozóan nézett rám.
-Mi az? -Kérdezte, mikor már sokadik perce bámul rosszalóan.
-Apropó futás...-Kezdte, mire nyeltem egy nagyot.
Tudtam mire utal, és úgy érzem, nem tudom megtenni. Mondjam el neki? Összetörik a szíve, és talán soha többé nem szól hozzám, amitől pedig nekem töri össze a szívem. Behunytam a szemeim, hogy készen álljak arra, hogy simán csak kimondjam. Nem lennék kész erre máshogy, szóval kénytelen vagyok így, érzelem mentesen közölni, hogy, bár nem vagyunk együtt hivatalosan, és még csak egy randink volt, de végülis megcsaltam. Hiába kertelnék, vagy szépíteném. Így van, és ami a legszomorúbb, épp Harryvel.
-Tegnap este...-csuklott el a hangom.-Miután elmentél, Harry átjött és...-Mondtam, de nem tudtam folytatni. Hirtelen két erős kar szorítását éreztem a vállaimon, majd megráztak.
-És...? - Várt a befejezésemre.
Lesütöttem a szemem. Nem bírtam volna ki a szemébe nézve mondani.
-Megcsókoltam.-Egy sóhajtást hallottam, majd egy puffanás jelezte, hogy a bejárati ajtó mellett álló asztalkára ütött. A hirtelen erős hang hatására még szorosabban csuktam össze a szemhéjaimat, és megrezzentem. Ahogy újabb és újabb alkalommal hallottam a hangokat, eluralkodott rajtam a félelem.

/Niall/

Ahogy kimondta a szavakat, amiktől féltem, hogy elfognak hangozni, és Harryhez lesz köze, elöntött a forróság. Dühös lettem, aminek levezetését jobbnak láttam, minthogy magamban tartsam. A mellettem álló kis asztalt kezdtem ütni, ami így, visszagondolva óriási  baklövés volt a részemről. Hirtelen eszembe jutott Harry önelégült arca az utcán, mikor összetalálkoztunk. Tudtam, hogy nem éjszakázott otthon, de azt reméltem, hogy valamelyik ribancával tölti. Sűrűn fordul meg az autója a közismert "sarkokon", de arról álmodni sem mertem, hogy pont Tif lesz az, aki kezdeményez. Pedig tudtam. Legbelül tudtam, hogy ez meg fog történni. Vettem egy nagy levegőt, majd Tifre néztem. Sírt. Összeszorított szemhéjakkal sírt, és remegő kezeivel törölgette a könnyeit. Egész teste remegett, és látszott hogy fél. Tőlem? Ennyire megijesztettem volna? Elszállt az eszem. Azt sem tudtam, hogy mit tegyek. Bátortalanul léptem egyet felé, mire felnézett rám. Tekintetéből sütött a félelem. Könnybe lábadt a szemem.
-Ne haragudj!-suttogtam, majd átöleltem.
Érezhetően megkönnyebbült, amit egy sírás utáni elfojtott sóhaj jelzett. Könnyű testét meg kellett tartani. Tudom, hogy nem nagy dolog, de azt hiszem ilyennek még nem látott. Indulatos voltam, és nem gondolkodtam, pedig jobban belegondolva szívesebben ütöttem volna Harryt, mintsem előtte legyek ilyen. Annak ellenére, hogy erősnek mutattam magam, egy kis ésszel ki lehetett, hogy érzékenyen érintett, amit tett. Fájt. Legszívesebben eltűntem volna. De nem tettem. Úgy éreztem, itt kel maradnom. Csak csendben öleltem volna, de volt még egy kérdés, ami bántott. Percekig fogalmaztam magamban, hogy hogyan tudnám fájdalommentesen, de egyértelműen megkérdezni.
-És...-Kezdtem bele, mire éreztem, hogy az előbbi kényelmes pózból hirtelen kihúzza magát.-Csak...-Mondtam, de egy idő után sem tudtam folytatni. Képtelen voltam még rágondolni is, nemhogy kimondani!
-Csak csók volt.-Suttogta alig hallhatóan.
Kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Ne haragudj!-suttogta.
-Nem haragszom.-Mondtam, majd közelebb hajolva az arcához, megálltam.
Ő is hajolt, majd szintén megállt. Egy kósza pillanatra összeakadt a tekintetünk, majd kivette az egyik kezét az ölelésemből, és az arcomra téve közelebb hajolt, és megcsókolt. Először csak apró puszikat hagyott az ajkaimon, ahol elválásunk után is bizsergést éreztem.
-Szeretlek!-suttogta, mire lefagyta, majd elmosolyodtam.
-Én is.-Mondtam, majd ismét megcsókoltam.


*Hanna

#10 1:1

Aki nem értené a címet, annak üzenem, hogy az 1:1 az állás... Nagyon köszönjük az új 

rendzseres olvasót! I'm Bella, neked küldjük a kövi részt! Jó olvasást!!!! :)

Reggel kissé nyűgösen fordultam át a másik 

oldalamra. Vagyis,csak fordultam 

volna!Csak 

hogy,két erős kar nem engedte.

Rémülten ültem fel,ezzel felkeltettem a 

karok 

tulajdonosát is.

-Tif,mi a baj?-kérdezte rekedt hangon 

Harry,miután kissé kitisztult neki is a kép.

-Hogy tehettem ezt?-kérdeztem magamtól 

újra.

-Tif,ha még mindig a csók miatt emészted 

magadat?Mert akkor,meg kérlek,hogy ne tedd!-

megragadta a csuklómat,és vissza húzott magához.

-Harry,te hallod ilyenkor magadat?

Tettem fel a költői kérdést,amire nem igazán vártam választ,de ô mégis adott,ami miatt csak 

frusztráltabb lettem.

-Persze hogy hallom!-arcán megjelentek a gödröcskék.

leráztam magamról a kezét és a telefonom után nyúltam.

Remegő kézzel próbáltam feloldani a kódot,míg fürtöske értetlenül figyelt.

-Most meg mit csinálsz?-reméltem hogy erre nem vár választ,hiszen maga is láthatta,hogy 

mivel szerencsétlenkedem.

-Tif,kérdeztem valamit!-emelte fel kissé a hangját,mint mindig,amikor nem kap valamire 

választ.

-Felhívom Niallt,és elmondok neki mindent.-felnéztem a telefonomból,amivel még mindig 

szerencsétlenkedtem.

-Dehogy teszed!-nagy kezeivel,kikapta enyéim közül,amit benne szorongattam.

-Harry..-ajkam megremegett,és félő volt,hogy újra kibuggyan a könnyem.

-Tif,a francba!-idegesen masszírozni kezdte az orr nyergét.-Ne gyere nekem azzal,hogy 

szereted,mert ennyi idő alatt nem lehet bele esni senkibe!Meg mint tegnap is mondtam az 

incidens után,ha az lenne amit mondasz,nem csókoltál volna vissza.-érvelt Harry lazán.

Olyan volt,mintha egy betanult szöveget mondana fel nekem. Ez meglepet. Ezért hirtelen 

nem is tudtam mivel vissza vágni. De muszáj lesz valamivel,még mielőtt felemésztene a 

bűntudat.

-Igazad van Harry mindenben!-biccentettem egy aprót,hangom pedig,a 

felismerhetetlenségig 

vékonyodott.-De mégis,úgy érzem,lehetne ő a másik felem!Ô lehetne az a személy,aki 

betölti 

azt az űrt,amit te hagytál magad után,mikor kiléptél az életemből! Azt hiszem,ô betudja 

gyógyítani azokat a sebeket,amiket most te újra feltéptél!Úgy hiszem ő az én szőke 

hercegem,piros buszon..-ebbe a monológba mindent bele adtam,amit csak tudtam.

És ami az igazságot illeti,ez pontosan az!Én teljes mértékben így gondolom!

-Tif...-Harry csak üveges tekintettel meredt maga elé.

-Sajnálom Harry,de ez az igazság...

*Niall szemszôge*

Boldogan baktattam haza,még ha nem is volt meg a várt első csók. De legalább ez a randi 

egy jel lehetett arra,hogy engem jobban kedvel. Én pedig alig vártam,hogy ezt Harry 

képébe 

vághassam!

-Na mi van,sikeresen felitattad egy kis kajával,azokat a sebeket,amiket az hagyott,hogy nem 

vagy annyira jó,mint én?-nézett rám Harry lesajnálóan amint,beléptem a lakásba.

Még ezzel a beszólásával se tudta elrontani a kedvemet!

Hogyan is tudta volna?

-Oh Harry,ha te azt tudnád,hogy nekem milyen jó estém volt,ma.!-húztam mosolyogva az 

agyát.

-Eltudom képzelni,mennyire.-szavaiból csak úgy csöpögött a szarkazmus.

-Akkor remélem,azt is tudod,hogy Tif-el voltam ma randizni!-adtam meg neki az utolsó 

döfést,amitől arcáról lefagyott a mosoly.

-Mit mondtál?-kérdezett vissza kissé lesokkolva.

-Hát barátocskám igen,jól,hallottad.-veregettem meg "sajnálkozva" a vállát.

Arcomra kiült egy hatalmas győztes mosoly,miközben elindultam a szobám felé.

-Attól még,hogy csatát győztél,nem olyan biztos,hogy a háború is a tiéd lesz!-kiáltott 

utánam mérgesen.

-Persze,persze,Styles!-legyintettem hátra a vállam felett,nem törődőmben.


***

Fejem mellett megállíthatatlanul visított a telefonom. Kínyúltam a takaró alól és a kezembe 

vettem azt az idegesítő dolgot,ami nem hagyott aludni. A fülemhez emeltem a 

készüléket,anélkül,hogy megnéztem volna,ki az.

-Igen?-szóltam bele álmosan.

-Szia Niall,Tifany vagyok.-amint meghallottam hogy ki az,felültem és éberebb is lettem.

-Szia!-köszöntem neki vidáman.

-Figyelj,beszélnünk kell...Tudnánk találkozni?-hangja elkeseredettségről árulkodott.

Ebből már sejtenem kellett volna valamit,de én barom nem tettem!

-Persze,mondjuk félóra múlva,ott ahol tegnap?-kiugrottam az ágyból és egyből a 

szekrényhez léptem.

-Rendben,akkor ott.-ezzel kinyomta a telefont.

Én elvettem a fülemtől és az ágyra dobtam.

A szekrényből elő rángattam egy nadrágot,meg egy sima fehér pólót. Azokat amilyen 

gyorsan csak tudtam felkapkodtam. Magamhoz vettem a telefonomat meg a pénztárcámat és 

lerohantam a lépcsőn. A cipő fűzzömél se szórakoztam nagyon,betűrtem oldalra a lábamhoz 

és le volt tudva. Felkaptam még a kulcscsomómat és kirohantam az ajtón.

Az utcán pont szembe jött velem Harry,akinek az ajkán gúnyos mosoly játszott,de persze én 

ebből se jöttem rá hogy mi van!Bár,mentségemre szóljon,nem is foglalkoztam vele,annyira 

siettem Tifany-hoz.

Amint beléptem a gyors büfé ajtaján,megpillantottam őt,ahogy egy asztalnál ül,és ujjaival 

idegesen dobol az asztallapon.

-Szia,siettem ahogy tudtam!-vetődtem be mellé.

Arcom kissé kipirult a rohanástól.

-Szia..-suttogta halkan. Tekintetét szorosan a kezein tartotta.

-Hát izé,szóval mi volt ennyire sürgős?-kérdeztem rá,miután egy ideje már tartott kettőnk 

között a beállt csend.

-Nézd,tudnod kell,hogy bár még nem ismerjük egymást,és hogy még csak az első randin 

vagyunk túl,igaz lehet hogy több nem is lesz...De én még is,azt érzem,hogy kedvelek...-

még 

mindig nem nézett rám,ez pedig kissé kezdett megrémíteni.

Meg mire akar azzal célozni,hogy lehet nem lesz több randink?Vajon én rontottam el 

valamit?

-Igen,ez kölcsönös érzés!- biztosítottam sietve.-De mond én rontottam el valamit?-kezemet 

rácsúsztattam az övére.

Nem húzta el a kezét,enyémet pedig nem lökte le. Szóval,én ezt már tényleg igazán nem 

értem.

Felnézett rám,így megláthattam,vörös duzzadt szemeit,és a könnyek hagyta csíkokat az 

arcán.

-Nem,hanem én...-suttogta megtörten,és újabb könnyek buggyantak ki szeméből.




*Giwii