#14 "beszéljük meg!"

Köszönjük szépen a megtekintéseket! Sok-sok puszi, és olvassátok a blogot tovább! ;)

*Tif szemszöge*
Forgolódtam,miközben egy szőke buksit kerestem. Nem volt nehéz megtalálni,mert egy elefánt is kisebb zajt csapott volna,mint jelen pillanatban ő. Ingerülten rugdosta fel az útjába kerülő kukákat,és találomra öklözött bele egy-egy oszlopba. Mielőtt bele ütött volna még egybe,elkaptam hátra lendített kezét. -Niall...-suttogtam halkan,megtörten. Tényleg csak igazán azt akartam hogy együtt lehessek vele. Hiszen,minden reményem hozzá fűz..Erre még őt is elakarják venni. Azt a személyt,aki az éjszakában az utat mutatja nekem.. Ez annyira nem igazságos! -Tűnj el!...-morogta ingerülten az orra alatt. -Nem megyek el!-magabiztosan szorítottam ökölbe szorult kezét. -Tif,ezzel kicsit se segítesz!Majd beszélünk,ha letudtam nyugodni!-lefejtette ujjaimat ökléről,és bele vert a következő oszlopba. Mentem utána,mígnem meggyötörten lenem rogyót az út közepére. -Csak egyszer akartam boldog lenni,és csak veled!De mégis,mi van megint!Oh igen,Harry lesz boldog. Mindenki azt fogja hinni,hogy Harry-é vagy!-fejét neki döntötte a térdeinek. Vett egy nagy levegőt és elordította magát. Hangjától összerezzentem és önkéntelenül elkezdtem hátrálni. Cipőm sarkának koppanásaira felkapta a fejét. Amikor észre vette mit tett,megint,egy bágyadt mosolyt küldött felém. -Megint megtettem,igaz?-hátra dőlt,feje pedig nagyot csattant a járda peremén. Késztetést éreztem arra,hogy megvigasztaljam,vagy csak hogy megsimogassam az arcát. De a lábaim nem akartak engedelmeskedni a parancsnak. Ezért csak ott álltam földbe gyökerezett lábakkal. Percek teltek el így,az én fogam meg össze-össze koccant a hideg miatt. Igen,éjszaka a hidegbe nem a legjobb ötlet elrohanni otthonról. Most legalább ezt is megtanultam. Lehámozta magáról nagy pulóverét és felém hajította. Reflexszerűen nyúltam a felém repülő tárgyért. Felé kaptam a fejemet és csak akkor kapcsoltam,hogy így csak egy trikó maradt rajta. -Megfogsz fázni,inkább,menjünk vissza a házba és beszéljük meg ezt az egész őrületet! -a pulcsiját, szorosan magamhoz öleltem,így szippantottam be jellegzetes illatát. -Te menjél csak,én még maradnék egy kicsit.-legyintett lazán,a kezével. -Ha te nem jössz,én se megyek!-dobbantottam ingerülten egyik lábammal. Egy kisebb kuncogást engedett el erre a tettemre. De az a minimális jókedv eltűnt a hangjából,amikor újra beszélni kezdett. -Dehogynem!Te most szépen vissza indulsz. Én meg majd valamikor megyek.-hangja parancsoló volt. Én viszont makacs vagyok,ezért ha valamit nem akarok,akkor nem is teszem azt meg!Amit mond,azt meg nem akarom,ezért nem is teszem! -Mondom nem!-ismételtem meg magamat. -Akkor hagyjuk.-morogta ingerülten. -De vedd fel azt az átkozott felsőt.!-morogta felém. Engedelmesen bele bújtam. -Most pedig beszéljük meg!-közelebb araszoltam hozzá. Csak elengedett egy nagy sóhajtás. -Rendben..Mondjuk ezen nem tudom mit kell megbeszélni. Te bele mentél egy olyan dologba,ami nekem nem tetszik. -hangja tele volt gúnnyal. Még azt is magam előtt láttam,ahogy grimaszolt hozzá. -Igen,hogy együtt lehessek veled!-hangom élesen csattant. Niall hirtelen felült,szemei pedig szikrákat szórtak felém. Az arca pedig...Na igen,az arca pedig dühös grimaszba rendeződött. -Igazad van,de lásd be ez egyikünkkel,szemben se volt fair!
*Niall szemszöge*
Miután nem nagyon sikerült lenyugodnom,felpattantam eddigi helyemről és megindultam haza felé. Tif rendíthetetlenül jött utána. -Niall mit akarsz csinálni?-kérdezte rémülten,amikor szinte betörtem a bejárati ajtót. -Hé,haver,minden rendben?-nézett rám meglepetten Louis. Figyelnem kívül hagytam a kérdését,és megállíthatatlanul mentem az álnok felé,aki csak önelégülten vigyorgót rám. Már éppen behúztam volna neki egyet,amikor...

*Giwii

#13 Ellentét

Tudom, hogy rövid lett, és eredetileg péntek 13.-ára szántam, mert pont oda illett volna, de nagyon fáradt voltam. Ne haragudjatok! De itt van, olvassátok! Remélem nem túl gyors a történet vezetés... :) ♥♥♥♥♥♥♥♥♥ Xxx

Becsuktam magam mögött az ajtót, hogy elkerüljem a felesleges viszálykodást.
-Nem hiszem, hogy most alkalmas lenne!-suttogtam, hogy Niall biztos ne vegyen észre semmit az egészből.
-Miért? Van valaki nálad?-szaladt fel a szemöldöke.
Hirtelen nem tudtam, hazudjak-e, vagy sem. Sokat gondolkodtam a perc töredéke alatt,amíg várt a válaszomra, majd mielőtt megszólalhattam volna, megfogta a kezem, és közelebb lépett. Elég lassan kapcsolhattam, így visszatekintve szívesen felpofoznám magam.
-Harry...-kezdtem halkan, és próbáltam kiszedni a kezem az övéiből, de szorosan, mégis gyengéden tartotta.
-Kérlek!-Mondta. Nem tudtam mire vélni, így furcsán néztem rá. Arca egyre közelített ez enyémhez. Egy pillanatra meginogtam, és én is hajoltam felé, de hirtelen bevillant. "Mit csinálsz? MIT MŰVELSZ?"-ordította a belső hangom, és mivel igaza volt, megálltam, mire Harry is, és furcsán nézett rám.
-Mondtam már, befejeztük!-suttogtam, mivel Niall még mindig ott volt, és ez csak rám, és Harryre tartozott, a szomszédokra pedig legkevésbé.
A mondatom befejeztével bementem a házba, ahol Niallt az üres tálcákkal találtam. Meglepetten mosolyogtam.
-Máris végeztél?-kérdeztem halkan kuncogva.
-Miért? Ez meglepett téged?-Kérdezte, majd a karjai közé vont, és hosszasan megcsókolt.
A felhők fölött éreztem magam, de nem 100%-ig. Volt egy erős kötél, ami félig lent tartott, és bármennyire is önzőn hangzik, meg kell, hogy szabaduljak ettől a kötéltől. Már csak a lelkiismeretem tisztasága érdekében is! Mikor az arca elvált az enyémtől, kissé kipirultan nézett rám.
-Álmos vagyok!-suttogtam.
-Már megyek is!-engedett el.
-Ne!-mondtam neki, mire magyarázva kezdtem hozzá.-Vagyis hogy,maradhatnál, ha gondolod...-néztem a földet.
Képtelen voltam a szemébe nézni. Hihetetlenül elpirultam. De ő csak elém lépett, majd gyengéden megcsókolt.

*

Nyúzottan keltem, de a tudat, hogy Niall szuszog mellettem halkan, megnyugtatott. Éppen hogy felkeltem, megszólalt a csengő, amire Ő is felébredt.
-Ki az ilyenkor?-kérdezte mély, fáradt hangon.
-Nem tudom, megyek megnézem.
-Megyek veled!-mondta, majd gyorsan felöltözött.
Siettünk az ajtóhoz, majd kinyitottam. Összehúztam a szemöldököm.
-Segíthetek?-kérdeztem.
-Igen, Hill kisasszonyt keresem. - Mondta, mire Niall is előjött az ajtó mögül.
-Paul?-kérdezte.
-Niall?-kérdezett vissza.
-Istenem.-mentem be.
Eszembe jutott az a régi telefon hívás. "Száljon le Harry-ről". Leszálltam, most mégis itt van. Mit akarhat? A fejemben cikáznak a gondolatok, miközben bejött, és leült a velem szembeni fotelba. Ekkor tűnt csak fel, hogy egy magazin van a kezében.
-Nos miss Hill. Volt már szerencsénk beszélni telefonon, de ezt úgy éreztem, személyesen kell közölnöm. - mondta, majd elém rakta az újságot, aminek a címlapján ez állt: "Harry Styles becsajozott?" és egy kép ami tegnap készülhetett, mikor eljött hozzám. Nagy levegőt vettem, majd Niall kezébe adtam a magazint. Sokáig nézte, majd az arcát elöntötte a düh. Összegyűrte , majd eldobta.
-Miért hozta ezt ide nekem?
-Nos hölgyem, megpróbálom gyorsan, és egyszerűen közölni. - mondta, mire bólintottam.- Bár múltkor azt mondtam, hagyja békén Harryt, most az ellenkezőjére kérem.
-Mi?- csattantuk fel egyszerre Niallel.
-El kell játszania a nyilvánosság előtt, hogy együtt vannak! - mondta érzelem mentesen.
-És mégis minek?-háborodtam fel
-Hogy ne legyen botrány. Az ugyanis sokat veszítetne a banda hírnevéből.
-És ha nemet mondok?
-Akkor elbúcsúzhat ettől a bájos románctól.-nézett Niallre.
Vettem egy nagy levegőt.
-Rendben.-mondtam higgadtan.
-Mi?-nézett rám Niall
-Akkor nem kell szakítanunk!
-És nézzem mindenegyes nap hogy milyen kis édesek vagytok együtt? Hogyne! - Mondta, majd kirohant.
-Én utána mennék a helyében.-néztem Paulra, aki viszonylag hamar kapcsolt, és tisztelettudóan felállt, majd lassan sétált ki az ajtón, és beült a kocsijába, majd elhajtott.

#12 Lapozzunk

Sziasztok kedveseim! Itt van az új rész, és olvassátok! :) Nem tudok mit írni! Köszönjük a megtekintéseket, és +1-eket! :)

Szorosan öleltem magamat Tif-et.
-Én komolyan mondom!-nézet fel rám csillogó tekintettel. -Pontosan úgy mint én!-biztosítottam mosolyogva.-És sajnálom,hogy előbb annyira megrémítettelek,igazán nem volt szándékos..!-megsimogattam az arcát. -Tudom- bólintott egy aprót hezitálva. Percekig csak néztük egymást,aztán váratlanul megszólalt. -Szeretnék lapozni,azt szeretném,ha ezt a ma történtet nem hozzánk fel újra!-nézett rám komolyan. -Rendben,megértem!-megnyaltam az ajkamat és lehajoltam hozzá,egy újabb csókért,ami most sokkal tovább tartott. Arca kissé kipirult,amikor levegő hiánya miatt elváltunk egymástól. Elmosolyodtam,mire ő szégyenlősen lehajtotta a fejét. -Mit szólnál,ha a mai napot azzal töltenénk,hogy megismerjük egymást?-a kezünket egybe kulcsolta,és a kanapéhoz húzott. Remélem,ez egy igent akart jelenteni! *Harry szemszöge* Tif rám rakta a a telefont. Ez a szívemet,és ami azt illeti,az egomat is sértette! Mi az,hogy két találkozás után egyből bele esik Niall-be?Ez kész vicc! Régen annyiszor hangoztatta,hogy 'a szerelem első látásra,csak azoknak való,akik félnek attól,hogy egyedül fognak,meghalni'! Most mi lett ezzel az elvvel?Hirtelen ő rúgta fel?Igen azt tette! Méghozzá,egy olyan senkiért mint Niall!Félre értés ne essék,bírom a fejét!Vagyis,most éppenséggel nem nagyon,mert próbálja előlem elszedni azt a lányt,akiért élek halok! Igen,lehet hogy ez a mondta,úgy hangzott,mintha a legrosszabb szerelmes filmből szedtem volna,de ez az igazság! Arról vagyok híres,hogy kihasználom a lányokat,de nem!Én csak kerestem azt a személyt,aki pótolni tudta volna Tif-et. De csak most döbbentem rá igazán..Őt nem lehet helyettesíteni,mert a szívem csakis őt akarja. Idegesen földhöz vágtam a telefonomat,ami darabokra eset. -Hé haver,mi van veled?-tette kezét Zayn a vállamra. Ezzel elérte azt,hogy rá figyeljek. -Fogadjunk csaj van a dologban!-próbált viccelődni Liam. Csakhogy,most tökéletesen bele trafált!Szóval,ez nem volt a legjobb ötlet,ráadásul alkalmas se! Liam felé kaptam a fejemet mérgesen. -Oh,szóval az...-halkult el. Bűnbánóan nézett rám. Tudtam,ha ő tudja mi az igazság,akkor nem viccelődik ezzel. Ingerülten legyintettem,és elrohantam. Az ajtót bevágtam magam után,nem törődve azzal,hogy mi lesz vele,és szó szerint rohantam Tif-hez. *Tifany szemszöge* Rengeteget megtudtam Niall-ről,épp úgy mint ő rólam. -Komolyan nyolc éves korodig úgy aludtál el,hogy szoptad az ujjadat?-kérdezte meg újra és újra nyerítve. -Igen Niall,még mindig komolyan!-tenyerembe temettem az arcomat. Nem igazán szégyelltem ezt a dolgot,de már annyiszor kérdezte meg hogy igaz-e,hogy zavarba hozott vele! Karját a vállamra tette,és közelebb húzott magához. Majd össze szorította szemeit és újra elkezdett nevetni,de immár annyira,hogy leborult a kanapéról,és mivel ölelt,tökéletesen húzott magával. Én voltam felette,tenyeremmel támasztottam magamat,annyira,hogy ne nehezedjek rá teljesen. Bele néztem tenger kék szemeibe-hozzá kell tennem,nem kellett volna-és teljesen el vesztem benne. Csak arra lettem figyelmes,hogy Niall hirtelen fordít rajtunk,így én kerültem alulra. -Annyira szép szemed van!-bukott ki a számon. Nem akartam hangosan kimondani ezt a nyilván való tényt,de kicsúszott. -A tiédnél nem szebb!-mosolyodott el,és egy puszit nyomott a számra,aztán még egyet. Kezemet a tarkójára raktam így húztam magamhoz közelebb,egy normális csókért. -Hogy kegyed mennyire telhetetlen!-csóválta meg a fejét rosszallóan,de azért a szája szegletében ott bujkált egy halvány mosoly. -Hát,nem tehetek róla,urasága teljesen megbolondít!-haraptam az ajkamba. Ráhajolt az ajkamra,és úgy isten igazából csókolni kezdet. Nem finomkodott egy cseppet se!De ez a dolog engem nem is nagyon zavart. Aztán elhúzódott- túlságosan is gyorsan.. -Gyere kelj fel innen,mert felfogsz fázni!-felállt,és mint,egy jól nevelt fiatal ember,a kezét nyújtotta segítség képen. Amit én készségesen el is fogadtam. Még mindig fogta a kezemet,így megtehette azt,hogy magához rántott,kezeit meg lecsúsztatta a derekamra és így ölelt,magához,hosszú perceken keresztül. Csak hogy ezt az idilli percet is meg kellett valaminek szakítania méghozzá a hasam korgásának... Paradicsom piros fejjel húzódtam el tőle. -Ez ciki...-suttogtam halkan zavaromban. -Inkább cuki!-simogatta meg lángoló arcomat.-Gyere csinálok neked késői ebédet!Csak előbb mutasd meg merre van a konyha!-megajándékozott az egyik légszívdöglesztőbb mosolyával,amitől én még azt is elfelejtettem hogy,hogyan kell levegőt venni. -Vegyél levegőt!-szólt rám parancsolóan. Vettem levegőt,ahogy kérte. Megfogtam a kezét és kivezettem a konyhába. Nem is nagyon figyeltem arra amit mond,hiszen az én gondolataimat elfoglalta az a dolog,hogy amikor megfogom a kezét,mintha milliónyi szikra lobban fel kettőnk között. Mi ez,ha nem az igaz szerelem jele? -Tif,figyelsz?-kérdezte Niall egy féloldalas mosoly kíséretében. -Persze,persze!-vágtam rá azt a választ,amit hallani szeretett volna,de nem volt igaz. -Gondolom mennyire!-magához ölelt és egy puszit nyomot a fejem búbjára. *** Niall rengeteg szendvicset készített,mert nem tudta eldönteni,hogy mennyire vagyok éhes. Én meg nem nagyon tudtam válaszolgatni a kérdéseire-nehezen mert egyet se hallottam-mert teljesen elvoltam azzal foglalva,hogy nézzem a megtestesült tökéletességet.! Ezért csak csinálta egymás után a szendvicseket,míg el nem fogyott a kenyér. Megkocogtatta a vállamat. -Tif...-lökte meg a könyökömet,amin támaszkodtam,így felocsúdtam a bambulásból. -Izé,bocs,egy picit elbambultam!-fordultam a másik irányba,hogy ne lássa tüzelő arcomat. De ő óvatosan vissza fordította maga felé,és megpuszilt. -Semmi gond. Arra gondoltam,hogy filmezhetnénk,mert amit csináltam,egy kisebb falunak elég lenne..-mutatott mosolyogva a tálcán tornyosuló kenyerekre. Elnevettem magamat,mert az,hogy egy kisebb falunak elég lenne,enyhén kevés volt! Niall hozta a tálcát,én meg elkezdtem takarókat meg párnákat előszedni a filmezéshez,miközben,a kis szőkeség elvett egy filmet a polcról. Otthonosan mozgott,ez tény. De engem nem zavart. -Jó lesz az elrabolva kettő?- mutatta fel amit kiválasztott. -Ha hozzád bújhatok,természetesen!-mondtam vállvonogatva a feltételemet. Mire ő csak felkuncogott. Már éppen kényelmesen elhelyezkedtünk,és indítottuk volna a filmet,amikor megszólalt a csengő. Pontosítok! Amikor valaki rátenyerelt a csengőre. Ingerülten tápászkodtam fel Niall mellkasáról,és vágtam odébb a takarókat,amik rajtam voltak. Felrántottam az ajtót "kedves" látogatom előtt,és kiáltottam volna le a fejét ha meg nem látom,hogy ő nem más mint Harry. Aki előtt egyből beakartam csapni az ajtót,csak hogy lábát még időben becsúsztatta,ezzel megakadályozta a tervemet. -Kérlek Tif,beszélni szeretnék veled...-nézett rám könyörgő tekintettel.

*Giwii