2013. november 17., vasárnap

#18\2 Idegeskedés

Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig kellett várnotok, de egyszerűen annyi időm sincs, hogy rendesen egyek napközben, bár boldog vagyok, mert holnap elmarad mindkét tesi, úgyhogy gondoltam gyorsan fejezzük be ezt a részt. Remélem nem késtem nagyon el vele. :\

*Niall*

Ahogy Louis letette Tifet a földre, egy kicsit előre lökte, hogy közelebb álljon hozzám. Göndör fürtjei egy pillanatra ellepték az arcát. Bár belül iszonyúan stresszeltem, kívűlről igyekeztem közömbösnek látszani. Tif hadarva kezdett bele a beszédbe, és minden igyekezete ellenére sem sikerült kimérten viselkednie. Lerítt róla, hogy iszonyúan ideges. A mondandójára nem is nagyon figyeltem, inkább próbáltam érzelmeket leolvasni az arcáról. Az monológot a következőképp zárta, amin majd' megszakadt a szívem.
-...Nézd, tudom, minden jogod meg volt a szakításra, csak hogy képtelen vagyok elhinni, hogy azokon, amiken keresztül mentünk, együtt, te képes voltál ilyen hamar túllépni, és elfelejteni. Szeretlek Niall, és nem számít mit mondasz, tudom, hogy te is így érzel irántam. 
Éppen szólásra nyitottam a számat, mikor Tif megfordult, és könyörgő szemekkel Harryre nézett.
-Haza szeretnék menni!-mondta, én pedig azt hiszem összetörtem belülről. Harry szorosan átölelte. Én akartam átölelni. Én akartam Harry szerepében lenni. Tehettem volna ezért, de képtelen voltam rá. Legyőzött a feladat.
-Menjünk.-Válaszolta Harry, és halkan odaszólva nekünk indult ki az ajtón.
Liam gyorsan szólt a tulajnak, hogy dal elmarad, aki ránézve a zokogó Tifre, valahogy megértette a dolgot, így simán elmehettünk. Mire utolsóként kiértem, Harry már idegesen kiabált a telefonjába, Tif pedig megszeppenten nézte a földet. Senkivel sem akart szemkontaktusba keveredni.
-Nem! Nem két órára! TIZENKETTŐRE! Világosan elmondtam! Mi az, hogy kettőt mondtam? Csessze meg!-nyomta ki idegesen a telefont-Elvitték a Limót....-nézett ránk.
-Hívjunk taxit?-ajánlotta fel Zayn.
-Ááá, ilyenkor hol találunk üres taxit?-intette le Liam, mire értetlenül néztünk rá.
-A megnyitó miatt ma mindenkinek ingyen jegyet osztanak. Több millióan jönnek ide.-tisztázta a félreértéseket Harry.
-Akkor mi legyen?-kérdezte Louis. Alig bírtam rájuk figyelni. Felfedeztem, hogy Tif nagyon fázik a rövid kis ruhájában. Vaciláltam, hogy oda lépjek-e hozzá, és ráadjam-e a zakómat, vagy sem, de Louis megelőzött.
-Keresünk a közelben egy szállót.-zártam le a vitát. Idegesített a csendben álldogálás.

*
*Tif*

Nem kellett sokat sétálnunk, hogy elérjünk a közeli GrandHotel szállodába. A bejárat előtt egy vörös szőnyeg mutatta az utat, amely az épületen belül is folytatódott, csupán egy forgó ajtó törte meg kicsit a folyamatosságát. Harry és Liam mentek intézni a szobát, én addig a fényeket néztem. Az előtér is tele volt szebbnél szebb neon fényekkel és égőkkel. A hangulat fokozása képpen az elhelyezett rádióból halkan szólt egy viszonylag lassú, de mégsem az az altató típusú dal. Jó volt nézni a kint fagyoskodó embereket a kellemesen meleg előtérből. A fűtés miatt Louis zakója feleslegessé vált számomra, így odaléptem hozzá, és felé nyújtottam a ruhadarabot.
-Köszönöm!-suttogtam.
Ő csak legyintett, mintha csak annyit mondott volna, "semmiség", majd a karját lazán átdobta a vállam fölött, és féloldalasan magához húzott. Pontosan úgy viselkedett, mintha a bátyám lenne, és ezek után gy is tekintek majd rá. Akárcsak Harryre. Meghasad a szívem. Minek kellett belevágni ebbe a "kalandba"? De most már felesleges a sajnálkozás. Ebből már nem mászok ki egyhamar. Harry "barátnőjeként" már nem mehetek csak úgy, egyszerűen haza. Ez az egész nagyon hülyén jött ki.
-Tessék?-törte meg a nyugodt zenét Liam hangja. Ezúttal ő akadt ki.
-Kérem uram, nyugodjon meg!-figyelmeztette őt a portás. Liam hangosan kifújta a levegőt, várt pár percet, majd kimérten válaszolt.
-kivesszük.-mondta, majd a kulcscsomóval a kezében feszülten sétált oda hozzánk, Harryvel az oldalán.
Louis bólintott, afféle "na mi van?" stílusban, mire Liam idegesen fújtatni kezdett.
-Nyugi tesó, várd meg amíg a liftbe érünk!-suttogta Zayn, mire Liam egy kissé megemberelte magát, majd ütemesen a lift felé indult.


*Hanna

2013. november 2., szombat

#18/1 központi állapot


Niall szemszöge : A színpadon lévő fények,halvány megvilágítást adtak. Kedvenc gitárom térdemen pihent. Szeretem azt a számot,amit most előfogunk adni. De most éreztem hogy nem fog menni... A hangom folyton elcsúszott,és a magas hangokat se tudtam kiénekelni. Csak leakartam lépni,eltűnni innen,de Harry erős szorítása nem engedte. -Menj és beszélj vele !-mutatott Tif felé,aki látszólag kellemetlenül érezte magát,a sok előkelő ember között. -Biztos hogy nem !-rántottam ki karomat szorítása közül. Mégis,hogyan álljak elé,amikor én voltam az,aki kegyetlenül ellökte magától,miközben csak jót akart?! Nem,erre nem vagyok képes !... -Akkor majd megoldjuk mi ! -fejével biccentett Zaynéknek. Louis Tif mellé lépet,és elkapta a karját,kicsit megemelte,hogy hozni tudja. Ő csak kétségbe esetten menekülni akart,pont úgy mint én. De Harry nem engedett... Tif szemszöge -Louis ,engedj el! -megpróbáltam erősen szorító ujjait lefejteni a karomról. -Addig nem ,míg nem csináltok magatokkal valamit !-mutatott Niall felé. -Kérlek ne tedd ezt ! -szemeimbe újra könnyek gyűltek,mert már előre tudtam,hogy úgy is csak elfog küldeni ,mint múltkor … -Csak jót akarunk.-egy puszit nyomott a homlokomra. Letett Niall elé,aki feltűnően másfelé nézett. Tudtam hogy ez lesz...Jelen pillanatban nem tudok eltűrni több feszültséget...Sőt,semmit se! Önkéntelenül is hátra léptem egyet,mire beleütköztem egy mellkasba. -Megszólaltok még ma,vagy nekem kell vázolnom a tényeket?-Harry rekedtes hangja szólt mögülem. Nem akartam semmit,csak újra Niall meleg ölelésében tudni magamat,úgy hogy minden rendben van köztünk. Ezért gyorsan,hadarva beszélni kezdtem...

*Giwii