#23 vörös köd

Na gyerekek, nagyon ügyesek voltunk Giwii-vel, mert most, mivel egymás írásaira is kíváncsiak vagyunk, hamarabb hozzuk részeket, ezzel is bepótolva azt a sok kimaradást! Remélem örültök neki! :) Xoxoxo

Meglepően kellemes volt,hajnalban Harry karjai között kelni. Majdnem olyan jó,mint tegnap este Niall nyugtató karjai között lenni. Igaz,hogy a kettő majdnem ugyan az,de ott van az az apró hajszálnyi különbség. Az az apró különbség,ami annyi mindent megváltoztathat. Vajon megfog változtatni? Már csak annyira kell rájönnöm,hogy kihez ragaszkodom,és hogy kit szeretek. Gyakran hallom azt,hogy "Ha igazán szeretted volna az elsőt,soha nem szerettél volna bele egy másodikba." De az én esetemben honnan számít a második? Mert ez az én esetemben bonyolult.!Még a fejem is bele fájdul ebbe a sok buta gondolatba... -Hmmm,szép jó reggelt hercegnő!-hallottam meg Harry jellegzetesen rekedtes hangját közvetlenül a fülem mellől. Bele kúszott a látóterembe,és már csak arra lettem figyelmes,hogy ajkai közelítenek az enyémhez .Apró kezeimet a mellkasára tettem,ezzel még pont megtudtam állítani. -Mi a gond?-fürkészte aggódva az arcomat. Azok az imádni való gödröcskék,amik előbb még ott ültek ajka szegletében,most eltűntek. Pedig bármit megtettem volna,ha most ebben a pillanatban láthatnám őket. -Figyelj...-kissé küszködve kerestem a szavakat. Nem tudtam hogy hogyan mondjam el neki,hogy mi bajom van ezzel az egész dologgal. -Oké,bármi gond van,hidd el,megtudjuk beszélni!-kezei rátévedtek az enyémre és erősen megszorította azt. -Igen,ezt tudom. Mindig is tudtam!-biztosítottam egy szükségtelen hamis mosoly mellett. Ujja hegyével óvatosan megcirógatta az arcom oldalát. Az ő arcán nem látszott más,csupán az aggodalom miattam. -Ne aggódj,semmi komoly...-ajkamat rágcsáltam.-Csak szerintem addig,nem kéne így viszonyulnunk egymáshoz,míg nem rendeztem magamban az érzelmeket. Azt,hogy melyikőtök iránt mit érzek...!-kissé odébb húzódtam mellőle,amint észrevettem az arcára kiült csalódottságot. -Értem.-biccentett,majd duzzadt alsó ajkát beszippantotta,és rágcsálni kezdte azt. 

*Niall szemszöge* 

Az este folyamán alig tudtam levenni a szememet Tif-ről. Ez nem is csoda,hiszen ez a ruha többet fedett fel,csodálatos lábaiból,mint amit szerettem volna. Harry, annyira természetesen tartotta kezeit a derekán,mintha csak oda teremtették volna őket. Pedig rohadtul nekem kellett volna ott lennem vele! Amint Harry észrevette,hogy őket figyelem,huncut mosolyra húzta az ajkát,szemeiben pedig gonosz fény csillant. Hirtelen maga felé fordította Tif-et,és apró ajkaira nyomta az övéit. Nem tehetek róla,de az agyamat ellepte a vörös köd. Ezért meggondolatlanul cselekedtem...


*Giwii

#22 Lips

Elgondolkodtam. Hiszen nem érzek már Tif iránt semmit, ugye? Bizonytalannak éreztem magam, de miért? Tisztában vagyok az érzéseimmel, vagy még sem. Az agyam villámgyorsan kattogott. Mi történik velem? Nem szerethetek bele újra. Gondolat menetemet Niall szakította félbe.

- Elengedhetnéd már a felszínes érzelmeidet, amikkel azt akarod bizonyítani, hogy nem csak egy utcalánnyal tudsz kapcsolatot létesíteni. - Mondta közömbösen.

- Ha igazán szeretnéd, nem tetted volna ezt vele! Nem hagytad volna el, hogy teljesen összetörjön, és mikor végre talpra állt, nem kezdted volna újra ezt az egészet! - Mondtam szinte kiabálva.

- És te igazán szereted? - Kérdezte, majd időt sem hagyva a válaszra, ismét megszólalt. - Én is így gondoltam. Most pedig jól figyelj Harry Styles, mert csak egyszer mondom el: Maradj távol Tiftől! - Mondta közelebb hajolva, hogy csak én halljam.

- Egyet ne felejts el, Niall Horan, Tiffel közöl múltunk van, ami mindig többet fog érni, mint a ti szánalmas jelenetek, mert rám mindig számíthatott, nem úgy mint rád! - Mondtam neki, én viszont ügyelve arra, hogy mindenki meghallja. Nem állhatok a gyenge, esetlen szerelmes szerepében, az Niall posztja, nem az enyém.

- Akkor is biztos számíthatott rád, mikor az X-faktor után olyan szépen leléptél, ugye? - Kérdezte azt gondolva, hogy most lealázott, ám ezután jött csak az én csattanóm, aminek köszönhetően, bármikor, bárhogy meg tudom alázni.

- Mi lenne, ha ezt a beszélgetést folytatnánk a holnapi díjátadón, ahova Tiffel megyek. - Mondtam, majd közelebb hajolva a füléhez, belesuttogtam: a barátnőmmel.

Amint meghallotta a szót, amitől mindig is rettegett, hogy más szájából hallja majd, ellökött, és behúzott egyet. Örömmel vettem tudomásul, hogy felrepedt a szám, ugyanis időközben észrevettem, hogy Tif a lépcső tetején áll, és figyel minket. Ránéztem, mire Niall idegesen hátra fordult. Tif könnyes szemekkel nézett le ránk, majd eltűnt a lépcső melletti fal mögött. Niall dühösen nézett rám, majd kilépett az ajtón. Az Apró fájdalmas öröm után leesett, hogy ha nem kezelem le a sebem, holnapra nagyon csúnya lesz, ami nem megengedhető egy díjátadón. Felmentem az emeleti fürdőszobába, és egy vizes törölközővel borogatni kezdtem a szám. Bele néztem a tükörbe, és megláttam benne Tifet az ajtó mellett. Hátra fordultam, mikor láttam, hogy meg akar szólalni.

- Jól vagy? - Suttogta.

- Ezt leszámítva - mutattam a számra - igen. - elmosolyodott a válaszon.

- Akkor örülök! - Mondta egy halvány mosollyal az arcán, majd megfordult, feltételezem azzal a céllal, hogy kimegy, de utána szóltam.

- Tif! - Kezdtem bele, mire féloldalasan vissza fordult felém. - Mi lenne, ha néznék egy filmet, rendelnénk pizzát, és bebugyolálnánk magunkat pár takaróval...- mondtam, majd hagytam egy kis szünetet - Mint régen... - Mondtam halkabban. Elmosolyodott. 

- Azt hiszem az rám férne! - Válaszolta.

- Akkor rendelek két pizzát, te pedig addig keress egy filmet! - Mondtam, majd vissza helyeztem a törölközőt az ajkamra.

- Azt nem úgy kell, mondta, majd elvette a törölközőt, friss vizet engedett rá, és óvatosan hozzá nyomta a számhoz. - Mosolyogva nézett a szemembe. Lenéztem rá, egyenesen a szemeibe. Vissza adta a kezembe a kis fehér törölközőt, majd adott egy puszit az arcomra, és kiment.

Bár nem tudtam mire vélni ezt a tettét, biztosítottam róla magam, hogy ez csak egy baráti gesztus volt, semmi több. Elmosolyodtam, majd lementem a földszintre a telefonomért.

***

*Tifany Szemszöge*

- Oké, tudom, hogy én akartam horrort nézni, de azt hiszem, meg gondoltam magam! - Mondtam, majd a képernyőn lévő véres lányra nézve felsikítottam, és az arcom Harry mellkasába fúrtam. Ő védelmezőn átkarolta a vállaim. Nem néztem a filmet, csupán a hangokat hallottam, de néha még azokon is összerezzentem. 

- Mondanám, hogy aludj itt, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. - Mondtam.

- Kérlek! - Nézett fel rám ijedten. Válaszul közelebb húztam magamhoz, és megborzoltam a haját. Felnevetett. Rám nézett. Ismét mélyen egymás szemébe néztünk, hosszú ideig, mikor olyat tettem, amivel magamat is megleptem. Egy kicsit megdőltem felé. Tudni akartam, hogy reagál. Pislantott. Ajkai elváltam egymástól, majd egyre csak csökkentettük a köztünk lévő távolságot, míg végül összeértünk. Kezeit az arcomra tette, én pedig átkaroltam a derekát, amihez oda jutottam, mikor felült. Óvatosan csókolóztunk, mikor éreztem, hogy az ajkam ismét vérezni kezd. Felszisszentem, majd kicsit hátrébb dőltem.

- Sajnálom. - Suttogta, majd lesütötte a szemét. Két ujjam az álla alá tettem, majd felemeltem, hogy szemébe tudjak nézni. Elmosolyodtam, és adtam egy rövid puszit a szájára. Felálltam, kivettem a fiókból egy sebtapaszt, majd vissza sétáltam hozzá, és felsegítettem a földről.

- Gyere, menjünk aludni! - Mondtam, mire némán bólintott egy aprót, majd elindultunk a szoba másik felében lévő ágyhoz.

#21 Tényleg van ennek bármilyen oka?

'Néztem rá és a válaszomon tanakodtam. Két hete bármit megtettem volna ezért a szituációt. Most meg,bizonytalan voltam a válasszal kapcsolatban.
 -Kérlek,mondj valamit!-közelebb húzódott hozzám és ujjhegyeivel óvatosan megcirógatta az arcomat.
-Niall én...-hebegtem. Kiakartam mondani hogy igen,kezdjük újra.!Isten a tanúm,hogy valóba kiakartam mondani,de a szám egyszerűen nem engedelmeskedett. Az ajtó,ami eddig csukva volt,most kivágódott és ott állt,egy dühös tekintetű Harry.
-Te meg mi a jó francot keresel itt?Megint összeakarod törni?-indult meg az ágy felé indulatosan. Most az egyszer jött tényleg igazán rosszkor Harry.
-Nem,nem félre érted!-tiltakoztam miközben hol Harry-re,hol Niall-re néztem.
-Igen,mert ugye ezt csak félre lehet érteni?!-Harry megfogta magát és kiment,de volt annyira jól nevelt,hogy azért az ajtót becsukja maga után. Vagyis,vágja,be vágta az ajtót.
-Hé ne foglalkozz Harryvel,ô mindig is egy önző dög volt!-húzott Niall gyengéden az ölébe. Meglepő,de hetek óta,most érzem először azt,hogy végre igazán otthon vagyok.!

*Harry szemszöge* 

Idegesen trappoltam le a lépcsőn,és minden egyes utamba akadó dologba belerúgtam.
-Hé tesó,mi a gond?-csapott hátulról a vállamra Zayn.
-Hogy mi a baj?Komolyan kérdezed, hogy mi a baj?-hangom a megszokottnál is rekedtebb volt.
-uhmm,igen?!-nézett rám tanácstalan arckifejezéssel.
-Ők ketten a bajom!-mutattam hosszú mutató ujjammal az emelet irányába.
-Vagyis Tif meg Niall.- értette meg egyből. Bólintottam. Mellkasom a megszokottnál gyorsabban emelkedett fel és le.
-Csak azt nem értem tesó,hogy ezzel mi a baj!Egészen idáig azon voltál ideges,mert Niall átnéz rajta. Most meg pontosan az ellenkezője a bajod. Van valami indoka ennek?-kutakodva fürkészte az arcomat bármilyen árulkodó jel után. Amit esetleg nem akartam neki elmondani,de érzelem formájában kiülhetett az arcomra. ~Tényleg,van ennek bármilyen oka?~'

*Giwii