2014. február 18., kedd

#22 Lips


Elgondolkodtam. Hiszen nem érzek már Tif iránt semmit, ugye? Bizonytalannak éreztem magam, de miért? Tisztában vagyok az érzéseimmel, vagy még sem. Az agyam villámgyorsan kattogott. Mi történik velem? Nem szerethetek bele újra. Gondolat menetemet Niall szakította félbe.
- Elengedhetnéd már a felszínes érzelmeidet, amikkel azt akarod bizonyítani, hogy nem csak egy utcalánnyal tudsz kapcsolatot létesíteni. - Mondta közömbösen.
- Ha igazán szeretnéd, nem tetted volna ezt vele! Nem hagytad volna el, hogy teljesen összetörjön, és mikor végre talpra állt, nem kezdted volna újra ezt az egészet! - Mondtam szinte kiabálva.
- És te igazán szereted? - Kérdezte, majd időt sem hagyva a válaszra, ismét megszólalt. - Én is így gondoltam. Most pedig jól figyelj Harry Styles, mert csak egyszer mondom el: Maradj távol Tiftől! - Mondta közelebb hajolva, hogy csak én halljam.
- Egyet ne felejts el, Niall Horan, Tiffel közöl múltunk van, ami mindig többet fog érni, mint a ti szánalmas jelenetek, mert rám mindig számíthatott, nem úgy mint rád! - Mondtam neki, én viszont ügyelve arra, hogy mindenki meghallja. Nem állhatok a gyenge, esetlen szerelmes szerepében, az Niall posztja, nem az enyém.
- Akkor is biztos számíthatott rád, mikor az X-faktor után olyan szépen leléptél, ugye? - Kérdezte azt gondolva, hogy most lealázott, ám ezután jött csak az én csattanóm, aminek köszönhetően, bármikor, bárhogy meg tudom alázni.
- Mi lenne, ha ezt a beszélgetést folytatnánk a holnapi díjátadón, ahova Tiffel megyek. - Mondtam, majd közelebb hajolva a füléhez, belesuttogtam: a barátnőmmel.
Amint meghallotta a szót, amitől mindig is rettegett, hogy más szájából hallja majd, ellökött, és behúzott egyet. Örömmel vettem tudomásul, hogy felrepedt a szám, ugyanis időközben észrevettem, hogy Tif a lépcső tetején áll, és figyel minket. Ránéztem, mire Niall idegesen hátra fordult. Tif könnyes szemekkel nézett le ránk, majd eltűnt a lépcső melletti fal mögött. Niall dühösen nézett rám, majd kilépett az ajtón. Az Apró fájdalmas öröm után leesett, hogy ha nem kezelem le a sebem, holnapra nagyon csúnya lesz, ami nem megengedhető egy díjátadón. Felmentem az emeleti fürdőszobába, és egy vizes törölközővel borogatni kezdtem a szám. Bele néztem a tükörbe, és megláttam benne Tifet az ajtó mellett. Hátra fordultam, mikor láttam, hogy meg akar szólalni.
- Jól vagy? - Suttogta.
- Ezt leszámítva - mutattam a számra - igen. - elmosolyodott a válaszon.
- Akkor örülök! - Mondta egy halvány mosollyal az arcán, majd megfordult, feltételezem azzal a céllal, hogy kimegy, de utána szóltam.
- Tif! - Kezdtem bele, mire féloldalasan vissza fordult felém. - Mi lenne, ha néznék egy filmet, rendelnénk pizzát, és bebugyolálnánk magunkat pár takaróval...- mondtam, majd hagytam egy kis szünetet - Mint régen... - Mondtam halkabban. Elmosolyodott. 
- Azt hiszem az rám férne! - Válaszolta.
- Akkor rendelek két pizzát, te pedig addig keress egy filmet! - Mondtam, majd vissza helyeztem a törölközőt az ajkamra.
- Azt nem úgy kell, mondta, majd elvette a törölközőt, friss vizet engedett rá, és óvatosan hozzá nyomta a számhoz. - Mosolyogva nézett a szemembe. Lenéztem rá, egyenesen a szemeibe. Vissza adta a kezembe a kis fehér törölközőt, majd adott egy puszit az arcomra, és kiment.
Bár nem tudtam mire vélni ezt a tettét, biztosítottam róla magam, hogy ez csak egy baráti gesztus volt, semmi több. Elmosolyodtam, majd lementem a földszintre a telefonomért.

***

*Tifany Szemszöge*

- Oké, tudom, hogy én akartam horrort nézni, de azt hiszem, meg gondoltam magam! - Mondtam, majd a képernyőn lévő véres lányra nézve felsikítottam, és az arcom Harry mellkasába fúrtam. Ő védelmezőn átkarolta a vállaim. Nem néztem a filmet, csupán a hangokat hallottam, de néha még azokon is összerezzentem. 
- Mondanám, hogy aludj itt, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. - Mondtam.
- Kérlek! - Nézett fel rám ijedten. Válaszul közelebb húztam magamhoz, és megborzoltam a haját. Felnevetett. Rám nézett. Ismét mélyen egymás szemébe néztünk, hosszú ideig, mikor olyat tettem, amivel magamat is megleptem. Egy kicsit megdőltem felé. Tudni akartam, hogy reagál. Pislantott. Ajkai elváltam egymástól, majd egyre csak csökkentettük a köztünk lévő távolságot, míg végül összeértünk. Kezeit az arcomra tette, én pedig átkaroltam a derekát, amihez oda jutottam, mikor felült. Óvatosan csókolóztunk, mikor éreztem, hogy az ajkam ismét vérezni kezd. Felszisszentem, majd kicsit hátrébb dőltem.
- Sajnálom. - Suttogta, majd lesütötte a szemét. Két ujjam az álla alá tettem, majd felemeltem, hogy szemébe tudjak nézni. Elmosolyodtam, és adtam egy rövid puszit a szájára. Felálltam, kivettem a fiókból egy sebtapaszt, majd vissza sétáltam hozzá, és felsegítettem a földről.
- Gyere, menjünk aludni! - Mondtam, mire némán bólintott egy aprót, majd elindultunk a szoba másik felében lévő ágyhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése