#28 Eine Randi! :D

Kicsit homályos a kép, na nem baj... Üdvözöllek titeket, kedves olvasók, remélem még megvagytok, és jól vagytok! Elég szórakozott kedvemben vagyok, szerintem ezt a cím is mutatja, remélem attól még tetszeni fog! :D Kicsit (Nagyon) késtem, de most itt van. Ööööö, nem a legjobb, nem is a leghosszabb, talán azért nem annyira rossz! Csókollak titeket! :D :* Remélem tetszeni fog! Xxxx
- Harry nem kell úgy kezelned, mint egy gyereket! - Ütögettem a hátát, ami eléggé az ellenkezőjét bizonyította. Mikor észrevettem, hogy nem is reagál rám, dühösen fújtam ki a levegőt, majd hagytam, hadd cipeljen, mint egy óvodást. Kicsit sem lepődtem meg, mikor a szobájában lyukadtunk ki. Az ágyához sétált, és... - Várj, Harry, mit akarsz csin... - Kezdtem, de letett, khm, lecsapott az ágyra. Ezután persze ijedten nézett rám.
- Jól vagy? - Kapott a kezemért, és felhúzott ülő helyzetbe. Forgott velem a világ.
- Persze, Harry, ne kezelj úgy, mint egy tíz évest. - Mondtam neki.
- Biztos jól vagy? Hozzak vizet? - Terel. Hjaj. Tereli a témát.
- Harry, komolyan mondtam! - Emeltem fel a hangom.
- Oké Tif, tudomásul vettem. - Mondta, majd kiment a fürdőbe egy pohár vízért. - Idd meg! - nyújtotta.
- Harry, nem napszúrást kaptam, csak.... Csak nem tudom mi volt ez. - Mondtam. - Miért cipeltél el a konyhából? Tudod milyen megalázó volt?
- Nem kérsz valamit?- Guggolt elém, és megfogta a kezem, miközben a tekintetem kereste.
- Elég volt! Ne tereld már a témát. Mi olyan nehéz ezen? - Álltam fel.
- Nézd Tif, egyszerűen csak nem szeretnélek veszélyben tudni, érted? - Sóhajtotta.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan! - Néztem rá meredten. Oké, durva volt, amit Niall csinált, de nem fog nekem esni egy késsel.
- Igen? Akkor nézd meg a karod! - Mondta. Automatikusan eltakartam a kis lila foltot. Hirtelen felállt, felsegített engem is, majd szorosan átölelt. - Tudod, nagyon szeretlek Tif. - Mondta, majd eltolt magától, csak éppen annyira, hogy a szemeibe tudjak nézni. Lehunyta a szemeit, sóhajtott, majd tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. - Nézd... - Megakadt. Mintha csak valami fontosat akarna közölni, én pedig csak álltam ott, és nem tudtam, mi folyik körülöttem. Újabb sóhaj. - Ha Niall-t választod, akkor rendben van. Illetve... - Kis szünet. - Fontos vagy nekem. A boldogságod is az. Ha mellettem nem vagy az, akkor nem kényszerítelek bele. - Leesett az állam. Sírni akartam, olyan megnyugtató volt. 100%-ig biztos lettem benne, hogy őt akarom. Míg Niall folyamatosan a visszaszerzésemen volt, addig Harry feladná a "játékot", csak hogy boldog legyek.
Az egyik kezemmel végigsimítottam az arcán. Ugyanolyan komoly volt, mint előtte. Halványan elmosolyodtam, és egy apró csókot nyomtam a szájára. Ismét magához ölelt. Olyan romantikusan komoly volt. A legszebb dolog, amit valaha értem tettek. A homlokát az enyémnek támasztotta, majd ő is elmosolyodott.
- Nem szeretem a komolyságot! - Kuncogtam. Nem vagy gyerekes, mi? Szinte hallottam, ahogy mondja. Nem mondta. Nem akarta elrontani a pillanatot.
- Ne menjünk el valahova? - Suttogta. Még mindig ugyanakkora távolságra álltunk egymástól, mint azelőtt. Minden olyan nyugis volt.
- Egy randi? - Nevettem.
- Ha szeretnéd! - Nevetett. - Idd meg a vized, és öltözz. Fél óra múlva indulunk! - Mosolygott.
- Hová? - Kérdeztem.
- Legyen meglepetés! - Kacsintott. - Úgy öltözz, mintha sétálni mennénk! - Mondta, majd kilépett az ajtón.
Magamat is megleptem, hogy milyen hamar készültem el. Lesprinteltem a konyhába, ahol Niall még mindig a "reggelije" maradékát tüntette el. Illetve, csak próbálta.
- Ne segítsek? - Fordultam hozzá. Meglepődve nézett rám. Az arcára szinte azonnal mosoly ült ki.
- Nem, hagyd csak! - Mondta, majd visszafordult a pult felé, és folytatta a letisztítását. Hirtelen megállt, majd kérdőn felém fordult újra. - Te kisminkelted magad? - És mondja ezt úgy, mintha amúgy még sosem látott volna sminkben. Kösz, Niall, kösz!
- Harry azt mondta, elvisz valahova. - Motyogtam.
- Értem. - Mondta. Láttam rajta, hogy kérdezne valamit, de inkább visszatartotta. Én is jobbnak láttam, ha nem bonyolódunk bele mélyebb beszélgetésbe. Majd egyszer. Talán. És végszóra az én drága barátom is tiszteletét tette.
- Indulhatunk? - Kérdezte mosolyogva.
- Persze! - Mondtam, majd kiléptem az ajtón. Futólag még hallottam, ahogy Harry mondja Niall-nek, hogy szóljon Liam-éknek, hogy elmentünk. Nem sokára felbukkant mellettem. - Nem is tudtam, hogy ti tudtok egymással értelmesen is beszélgetni! - Nevettem, majd belé karoltam, és elindultunk.


*Hanna

#27 Játékosság

Na sziasztok! Itt van egy új rész Giwii jóvoltából, reméljük tetszeni fog (nekem nagyon tetszett), igaz, késett egy kicsit, de megéri várni rá, remélem nektek is szintúgy. Olvassátok! Xoxoxo

Amikor reggel felébredtem, Harry már nem volt mellettem. Szóval semmi értelme nem volt vakon tapogatózni azon az oldalon, ahol lennie kellett volna. Pedig tisztán emlékszem rá hogy este még a derekamnál fogva ölelt magához. A padló még hideg volt, de nem érdekelt. Egyszerűen muszáj megtudnom, hogy miért ment el.
- Harry?... - löktem be óvatosan a szobája ajtaját. A fürdőszobájából éneklés hallatszott ki. Most úgy láttam a legjobbnak, ha békén hagyom, és majd később derítem ki, hogy mégis miért ment el. Ahogy kiléptem az előtérbe, odakozmált étel illata - elnézést, szaga! - csapta meg az orromat. A lábaim tudatos parancs nélkül vittek előre. Mire észbe kaptam, már a konyhaközepén álltam, azzal a személlyel, aki odaégette a reggelijét.
- Niall te mégis mit csinálsz? - kapkodva lezártam a gázt az oda égetett tál felett.
- Rántottát… - hangja csendes, és döbbent volt. - vagy is csak próbáltam. - pontosította válaszát.
- Ja, hogy ez rántotta akart lenni. - vizsgáltam kételkedve a gőzölgő edény tartalmát. Egymásra néztünk, majd a „reggeli” és ismét egymásra, végül kitört belőlünk a nevetés. Meglepő hogy a tegnap esti után tudok így beszélgetni vele. Bár abban nem vagyok biztos, hogy azt is kibírnám egy rezdülés nélkül, ha hozzám érne.
- Tif? Tif merre vagy? - hallatszott Harry kétségbe esett hangja a lépcső felől.
- Konyha. - tájékoztatta Niall nyugodt hangon. Az egy dolog hogy Niall nyugodt, de abban már nem vagyok biztos, hogy Harry is az. Főleg most, hogy félt 'az ördögtől', akivel úgy mellesleg, én eléggé jól elvagyok.
- Ne merészelj a közelébe menni! - vicsorgott Harry. Elkapta a csuklómat és a háta mögé taszított. Megesik, hogy ijesztően akart hatni Niall-re, de neki a szeme se rebbent. Nem tudom eldönteni, hogy azért, mert jelenlegi helyzetében jobban hasonlított egy kis Tarzanra, vagy csak, úgy mert megszokta már Harry birtoklási mániáját.
- Mert ha igen, akkor mi lesz? - Niall arcára egy kihívó mosoly kúszott, ezzel tovább hergelte Harryt.
- Ne játssz a türelmemmel Horan! - emelte fel a hangját indulatosan. Ki akartam szabadítani a kezemet, hogy közbe avatkozzak, de Harry teljesen megakadályozott a mozgásban.
- Most mondom el utoljára! Takarodj! A! Közeléből! - minden egyes szót külön mondott ezzel jobban kihangsúlyozta a mondani valóját.
- Harry elég! - próbáltam leállítani, de mintha meg se hallott volna, elkezdett kifelé húzni. Amikor megmakacsoltam magam, akkor csak egyszerűen a vállára dobott, mintha csak egy két kilós krumplis zsák lennék. Megalázó, és ennek tetejébe úgy kezel, mint egy gyereket, aki nem tudja megvédeni magát.
- Sajnálom… - súgtam Niall-nek, akinek az arcán még mindig ott játszott az a mosoly.