Na sziasztok! Itt van egy új rész Giwii jóvoltából, reméljük tetszeni fog (nekem nagyon tetszett), igaz, késett egy kicsit, de megéri várni rá, remélem nektek is szintúgy. Olvassátok! Xoxoxo
Amikor reggel
felébredtem, Harry már nem volt mellettem. Szóval semmi értelme nem volt vakon
tapogatózni azon az oldalon, ahol lennie kellett volna. Pedig tisztán emlékszem
rá hogy este még a derekamnál fogva ölelt magához. A padló még hideg volt, de
nem érdekelt. Egyszerűen muszáj megtudnom, hogy miért ment el.
- Harry?... - löktem be óvatosan a szobája ajtaját. A fürdőszobájából éneklés hallatszott ki. Most úgy láttam a legjobbnak, ha békén hagyom, és majd később derítem ki, hogy mégis miért ment el. Ahogy kiléptem az előtérbe, odakozmált étel illata - elnézést, szaga! - csapta meg az orromat. A lábaim tudatos parancs nélkül vittek előre. Mire észbe kaptam, már a konyhaközepén álltam, azzal a személlyel, aki odaégette a reggelijét.
- Niall te mégis mit csinálsz? - kapkodva lezártam a gázt az oda égetett tál felett.
- Rántottát… - hangja csendes, és döbbent volt. - vagy is csak próbáltam. - pontosította válaszát.
- Ja, hogy ez rántotta akart lenni. - vizsgáltam kételkedve a gőzölgő edény tartalmát. Egymásra néztünk, majd a „reggeli” és ismét egymásra, végül kitört belőlünk a nevetés. Meglepő hogy a tegnap esti után tudok így beszélgetni vele. Bár abban nem vagyok biztos, hogy azt is kibírnám egy rezdülés nélkül, ha hozzám érne.
- Tif? Tif merre vagy? - hallatszott Harry kétségbe esett hangja a lépcső felől.
- Konyha. - tájékoztatta Niall nyugodt hangon. Az egy dolog hogy Niall nyugodt, de abban már nem vagyok biztos, hogy Harry is az. Főleg most, hogy félt 'az ördögtől', akivel úgy mellesleg, én eléggé jól elvagyok.
- Ne merészelj a közelébe menni! - vicsorgott Harry. Elkapta a csuklómat és a háta mögé taszított. Megesik, hogy ijesztően akart hatni Niall-re, de neki a szeme se rebbent. Nem tudom eldönteni, hogy azért, mert jelenlegi helyzetében jobban hasonlított egy kis Tarzanra, vagy csak, úgy mert megszokta már Harry birtoklási mániáját.
- Mert ha igen, akkor mi lesz? - Niall arcára egy kihívó mosoly kúszott, ezzel tovább hergelte Harryt.
- Ne játssz a türelmemmel Horan! - emelte fel a hangját indulatosan. Ki akartam szabadítani a kezemet, hogy közbe avatkozzak, de Harry teljesen megakadályozott a mozgásban.
- Most mondom el utoljára! Takarodj! A! Közeléből! - minden egyes szót külön mondott ezzel jobban kihangsúlyozta a mondani valóját.
- Harry elég! - próbáltam leállítani, de mintha meg se hallott volna, elkezdett kifelé húzni. Amikor megmakacsoltam magam, akkor csak egyszerűen a vállára dobott, mintha csak egy két kilós krumplis zsák lennék. Megalázó, és ennek tetejébe úgy kezel, mint egy gyereket, aki nem tudja megvédeni magát.
- Sajnálom… - súgtam Niall-nek, akinek az arcán még mindig ott játszott az a mosoly.
- Harry?... - löktem be óvatosan a szobája ajtaját. A fürdőszobájából éneklés hallatszott ki. Most úgy láttam a legjobbnak, ha békén hagyom, és majd később derítem ki, hogy mégis miért ment el. Ahogy kiléptem az előtérbe, odakozmált étel illata - elnézést, szaga! - csapta meg az orromat. A lábaim tudatos parancs nélkül vittek előre. Mire észbe kaptam, már a konyhaközepén álltam, azzal a személlyel, aki odaégette a reggelijét.
- Niall te mégis mit csinálsz? - kapkodva lezártam a gázt az oda égetett tál felett.
- Rántottát… - hangja csendes, és döbbent volt. - vagy is csak próbáltam. - pontosította válaszát.
- Ja, hogy ez rántotta akart lenni. - vizsgáltam kételkedve a gőzölgő edény tartalmát. Egymásra néztünk, majd a „reggeli” és ismét egymásra, végül kitört belőlünk a nevetés. Meglepő hogy a tegnap esti után tudok így beszélgetni vele. Bár abban nem vagyok biztos, hogy azt is kibírnám egy rezdülés nélkül, ha hozzám érne.
- Tif? Tif merre vagy? - hallatszott Harry kétségbe esett hangja a lépcső felől.
- Konyha. - tájékoztatta Niall nyugodt hangon. Az egy dolog hogy Niall nyugodt, de abban már nem vagyok biztos, hogy Harry is az. Főleg most, hogy félt 'az ördögtől', akivel úgy mellesleg, én eléggé jól elvagyok.
- Ne merészelj a közelébe menni! - vicsorgott Harry. Elkapta a csuklómat és a háta mögé taszított. Megesik, hogy ijesztően akart hatni Niall-re, de neki a szeme se rebbent. Nem tudom eldönteni, hogy azért, mert jelenlegi helyzetében jobban hasonlított egy kis Tarzanra, vagy csak, úgy mert megszokta már Harry birtoklási mániáját.
- Mert ha igen, akkor mi lesz? - Niall arcára egy kihívó mosoly kúszott, ezzel tovább hergelte Harryt.
- Ne játssz a türelmemmel Horan! - emelte fel a hangját indulatosan. Ki akartam szabadítani a kezemet, hogy közbe avatkozzak, de Harry teljesen megakadályozott a mozgásban.
- Most mondom el utoljára! Takarodj! A! Közeléből! - minden egyes szót külön mondott ezzel jobban kihangsúlyozta a mondani valóját.
- Harry elég! - próbáltam leállítani, de mintha meg se hallott volna, elkezdett kifelé húzni. Amikor megmakacsoltam magam, akkor csak egyszerűen a vállára dobott, mintha csak egy két kilós krumplis zsák lennék. Megalázó, és ennek tetejébe úgy kezel, mint egy gyereket, aki nem tudja megvédeni magát.
- Sajnálom… - súgtam Niall-nek, akinek az arcán még mindig ott játszott az a mosoly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése