#17 Nézőpont kérdése

A bejegyzés elejét köszönjétek szintén Giwii-nek! ;) Köszönjük a megtekintéseket, és további jó olvasást! Igyekszünk részről részre meglepni titeket, de addig is, olvassátok el az új részt!!!! Puszi! ;)

"Göndör fürtök takarták el előlem a tévét.-Ebből most elég,Mr.Depi ! -üvöltött rám és kitépte a kezeim között szorongatott fagyis dobozt -Ahj Harry,hagyjál már ! -feltápászkodtam az agyáról és elindultam kifelé.Tényleg semmi kedvem nem volt a pofáját bámulni úgy,hogy bármelyik pillanatban elborulhat az agyam,és behúzhatok neki egyet.-Várj...-hangja gyengédebb lett.-Mit akarsz még Harry ? A képembe röhögni,és közölni,hogy te nyertél,hogy te mindig jobb vagy és jobb leszel mint én ? Ezt akarod ? Akkor gyerünk tedd meg Styles ! Most !-üvöltöttem az arcába."
Velem ellentétben ő teljesen nyugodtan, talán kicsit feszülten nézett rám.
-Mondd ki! Gyerünk!-kiáltottam még mindig önkívületi állapotban.
-Sajnálom!-mondta.
-Mi?-vágtam értetlen fejet
-Sajnálom, hogy szakítanotok kellett, bár őszintén, ez volt minden vágyam, és most, hogy megkaptam, valahogy keserédes az öröm.-ült le a kanapéra, és tekintetét a földre szegezte.
-Harry....-kezdtem, és mellé ültem.
-Tudod, az egész viaskodásnak egy volt a lényege számomra.
-Tif.-próbáltam befejezni a mondatot, ám, a válasza megdöbbentett.
-Nem. A motiválás. AZ egész motivált, hogy egyre jobb és jobb legyek. Talán ez az egész csak egy eszköz volt. Talán mindent ebbe vetítettem bele. Azt hiszem túl léptem, Niall.-Nézett végre a szemembe-Túl léptem ezen az egész Tif dolgon. Igan, tudom, erre talán előbb is rájöhettem volna, de annyi problémám volt, hogy mindent belevetítettem a dolgokba, és ez az egész segített, úgyhogy nekem is segítenem kell. Mert így helyes.
-Én... Én nem is tudom mit mondjak.-dadogtam értetlenségemben.
-Igent.-értetlenül húztam fel a szemöldököm. Mi van? Meg akarja kérni a kezem, vagy mi? Remélem nem ilyen irányba érzi, hogy tovább lépett. Egyre kitágultabb szemekkel néztem rá. Gyerünk Harry fejezd már be a mondatot, mert megijesztesz.
-Niall Horan, hozzám jössz férjül?-olyan komoly képet vágott, hogy egy pillanatra megijedtem, majd elnevette magát, mire belőlem is kitört a röhögés.
-Látom szent a béke.-Jött le Liam az emeletről.
-Persze, épp azt akartam kérdezni, hogy meghívhatlak-e titeket fagyira.-törölgette a szemét Harry.
Bár örültem azoknak, amiket mondott, mégis valahogy sandított a történet. Nem tudom miért, csak érzetem, hogy valami nem stimmel.
-Ajjj, nem jó. Paul most írt sms-t, hogy elfelejtett szólni, de el kell mennünk egy elő buliba a PalmVIP-be.-mondta, mire értetlenül néztünk rá, sőt, az időközben hazaérő Louis és Zayn is.-Ne mondjátok, hogy még nem is hallottatok a PalmVIP-ről!-hűlt el Liam.
-Pedig azt mondjuk.-mondta Louis.
-Jó, majd a limóban elmagyarázom.
-Limóban?-döbbentünk le
-Ez egy nyilvános esemény lesz! Sajtóval meg mindennel. Mindenki készülődjön, Harry hívd Tif-et, sietnünk kell!-mondta, mire akaratlanul is megdobbant a szívem. Az első fájdalmas este. Pazar.

*

Az egész helyzet már ott kellemetlenné vált, mikor a limóval bekoslattunk Tifék udvarába, anélkül, hogy bárki oda nem illő személynek feltűnjön ez az egész, de egy vaku villanása sajnos elárult minket, ugyanis egyet vagy harminc követett, ami szörnyen kellemetlen volt. Mind az öten beálltunk az ajtóba, elzárva a külvilág elől, hogy belátást nyerjenek a házba. Mivel megint én lettem a kiszemelt, így feszengve vártam, amíg lecseng a csengőként szolgáló zene, majd a lépéseket hallva nemsokára elém tárult a látvány, mire nyeltem egyet. Ökölbe szorítottam a kezem, és hirtelen levegő hiányában értetlenül néztem az előttem álló lányra, akinek hasonló göndör fürtök lepték el az arcát, mint Harrynek, csakhogy neki talán igent mondanék egy fiú kérésre, legalábbis inkább, mint Harrynek. Megráztam a fejem, majd lehunytam a szemeim, de ő előbb törte meg a már igen kínos csendet, mint hogy nekem eszembe jutott valami érthető kifogás erre célra, amiért hálás vagyok neki.
-Nem tudtam, mit vegyek fel, úgyhogy emellett döntöttem.-vonta meg a vállát mosolyogva, majd szorosan Harryhez simult, és ujjaik összekapcsolódtak. Igyekeztem az újságírók felé nem mutatni, hogy mennyire utálom a helyzetet, amíg beértünk a limóba, ami nem mellesleg ötfelé volt osztva, és minden részben három férő hej volt, így mindenki bőven elfért, csakhogy az öt, az nem hat, így ezúttal Tif-nek volt kellemetlen a szitu, ugyanis azt sem tudta, hogy hova fog ülni, vagyis kihez, hogy minél kevésbé legyen ciki. Időközben az újságírók észrevették az egyedül álldogáló Tif-et, aki mellesleg nagyon csinos volt az alakra simuló fekete ruhájában,amit egy barna övvel díszített, a piros bolerójában, vörös rúzzsal, és , és elkezdtek felé rohanni a kérdéseikkel. Már majdnem azon voltam, hogy behívom magamhoz, mikor egy kéz behúzta a limóba, ami a sofőrnek köszönhetően elhajtott. Meglepetten bámultam magam elé, és magamban örültem, hogy most senki sem lát.

#16 Tehetetlenség

(Nem túl ideillő, tudom, de jobbat  nem találtam :\)

Feküdtem az ágyamon a plafont bámulva,órákig vagy csak simán percekig. Hiába próbáltam nem Tif-re gondolni,egyszerűen nem ment...
Hiányzott hajának lágy érintése,kellemesen csengő hangja... Bassza meg! Hiányzott Tif! De az az apró agyamba rögzült gondolat,nem engedte hogy cselekedjek.

***

Semmi kedvem nem volt lemenni a többiekhez,de a hasam szűnni nem akaró korgása máshogy gondolta. Ezért kénytelen voltam megmakacsolni magamat. Lassú csoszogó lépésekkel közelítettem meg a konyhát. A méhütőből előszedtem a csokis fagyit. Betettem a mikroba,és egy kicsit felolvasztottam. Miután ezzel végeztem,tovább csoszogtam a nappaliig,és levágtam magamat a kanapéra. Csak tömtem magamba a fagyit,nem törődve azzal,hogy a nyelvem zsibbadással tiltakozik a további hideg befogadása ellen.

*Tifany*

'Csak addig bírd ki,míg haza érsz '-agyamban ütemesen bukkantak fel ezek a gondolatok. De mégis,amikor haza értem,csak annyira volt erőm hogy lecsússzak a fal mentén. A szemeim égtek,de sírni mégse tudtam. Pedig mennyire jólesett volna most... Még mindig éreztem Niall illatát...Az érintését...Érdes ajkait,ami tökéletesen illeszkedik az enyémre...Nagy tenyereit,ahogy óvatosan hosszú hajamba csúsztatja őket...Vagy csak simán a hátamon tartja őket...Azokat,a dolgokat,amiket soha többet nem érezhetek... Hihetetlennek tartom, hogy olyan hirtelen, ennyire mélyen megérintette a szívemet.! Hogy...Hogy beleszerettem..De nem olyan buta lányos rajongással. Hanem igazán. Szeretem! A mécses ezeknél a gondolatoknál tört el. Zokogásom hangja az egész házat betöltette. Belülről feszítette valami a mellkasomat,valami,ami kiakart törni onnan. Ennyire keservesen talán még soha életemben nem sírtam. Csak feküdtem a földön,mert mozdulni egyszerűen nem tudtam. Csak most értettem meg igazán,hogy miért mondják azt hogy a szerelem fájdalmas dolog... Úgy látszik,most veszítettem el azt a személyt,aki leragasztotta volna Harry által feltépet sebeimet. Kellett egy kis idő míg összetudtam magamat annyira szedni,hogy legalább a földről feltudjak állni.

*2 nappal később*

Még mindig Niall pulcsiját szorongattam ami nálam maradt. Nem tudom elhinni hogy két napja semmi kommunikáció nincs köztünk. Egyszerűen semmi... Mármint,értem hogy azt mondta,vége..De akkor is a remény hal meg utoljára! Bár ami azt letti,az enyém szépen lassan kezd öngyilkos lenni...

*Niall szemszöge*

Próbáltam nem kimutatni azt,hogy mennyire fáj ez a helyzet. De én vagyok Niall Horan,ezért mindenki jobban tudja hogy mi játszódik le bennem. Utálom ezt a helyzetet! Az idő nagyobbik részét a szobámban töltöm. Mert egyszerűen nem tudtam Harry önelégült győztes mosolyát bámulni. Depis gondolataimat az szakította félbe,hogy valamelyik idióta konkrétan betört az ajtómon.



~Giwii

#15 Elszabadult érzelmek

"Már éppen behúztam volna neki egyet,amikor..." (DiWiRi-#14)

Amikor az öklömet megállította az a látvány, ahogy nem Harry, hanem Tif áll velem szemben. Nem hittem a szememnek. Pillanatok leforgása alatt hogy' jutott az ajtóból elém. Vissza is néztem, hogy nem áll-e még mindig ott, ahol ez előbb, de nem. Arca piros volt a futástól. Szemeit becsukta, kicsit előre dőlve, széttárt karokkal várta az ütésem. Harry mögötte látszólag jól szórakozott a zavarodottságomon. Arcáról nyugodtság tükröződött. Könnyű neki! Ez feldühített. Még a szemei is azt sugallták, Lúzer. Igaza volt. Gondolat menetem közben Tif félve kinyitotta az egyik szemét, majd pislogott, kinyitotta mindkettőt, és leengedte a karjait.
Nem szólt semmit, ahogy senki sem. Néztem a szemét. Szerelmesen nézett vissza rám. Állkapcsom megfeszült. Harryre néztem. Dühösen vontam össze a szemeim.
-A tied!-mondtam durván, majd mit sem törődve azzal, hogy láttam, ahogy Tif értetlenül néz maga elé. Arcáról sok mindent le lehetett olvasni. Egyszerre volt meglepett, szomorú, sértett, és nem utolsó sorban össze tört a szíve. Összetörtem a szívét. Még a gondolat is fájt, de nem érdekelt. Nem tehettem mást. Nem érdekelt egy eldugott kapcsolat. Mintha megcsalná Harryt. Nem az zavarna, ha megcsalná, hanem hogy én mindig csak a második lennék. Bár azt mondják, ha nem tudsz dönteni a kettő között, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, akkor nem szerettél volna bele a másodikba, de én akkor is már csak a második leszek, és ez nekem nem kell. Nem mindegy, hogy milyen áron van az embernek kapcsolata. Ha ilyen sunyi, undorító, és fájdalmas módon, akkor inkább nem tartok rá igényt.

*Harry*

Mindenkit meglepett Niall "beszólása", de főleg Tifanyt. Én tudtam, hogy egyszer megtörik, csakhogy nem ilyen értelemben. Egy dolog fáj csupán, hogy azzal, hogy megnyertem a háborút, elvesztettem Tifet. 1:0 Harry, de milyen áron? Felkeltem az iménti kényelmes helyzetemből, és odaléptem hozzá. Lenéztem rá. Még mindig ugyanoda bámult, ahova azóta is, hogy Niall ilyen csúnyán a tudatára adta, hogy vége. Átöleltem, mire lelökte a kezeim magáról. Rám nézett. A szemében láttam, hogy megtört.

-Undorodom....-kezdte, majd megakadt.-mindentől!-fejezte be végül, majd kilépett az ajtón, és valószínűleg elment. Most már nem volt kedvem az egészhez. Bűntudatom volt.

-Harry,mi volt ez?-kérdezte Liam.

-Úgynézem, szakítottak.-mondtam meglepve.

-Felmegyek Niallhez.-állt fel Zayn.

-Vigyél neki valami kaját!-kacsintott Louis.

-Nem tudom, haver.-nézett rosszallóan Zayn, majd felrobogott a lépcsőn.

*Niall*

Halk kopogás hallatszott be az ajtón. Csak remélni tudtam, hogy nem Tifany az, de viszonylag kellemesen csalódtam, mikor Zayn kócos haja bukkant fel az ajtóban.

-Haver, jól vagy?-ült le az ágyam végére.

-Persze.-vontam meg a vállam. Kedves tőle, hogy feljött.

-Nézd...-kezdett bele.

-Nem! Ne!-mondtam neki.-Tisztában voltam vele, hogy Tifany valamilyen szinten szereti Harryt. a Tudatalattija ragaszkodik hozzá. Hiszen 16 éve ismerik egymást. Nem akarok pótlék lenni.

-Mit látsz a szemében? A szem mindig elárulja a tulajdonosát.-meglepett az érzékenysége, és hogy komolyan kezeli az érzelmi bánatom.

-Nem tudom. A szeme azt mondja szeret, ahogy a szája is, de a tettei. Azok azt mondják, hogy Harryt szereti. Semmi esélyem, ha nem szeret 100%-osan. Nem éri meg úgy.

-Talán el kéne ezt mondanom neki.

-Talán nem akarom többet látni.-makacsoltam meg magam.

-Pedig fogod. Nagyon sokat fogod. Harry oldalán.-halkult el.-Basszus, ez szívás!-mondta mélyen elgondolkodva. Felnevettem a reakcióján.-El sem tudnám képzelni, ha Perryt valaki más oldalán kéne látnom.-mondta az ágyneműt nézve, majd a szemembe nézett, éshúgy folytatta.-Kitartás. Majd minden kialakul!-mondta, majd egy bátorító mosolyt küldött felém, megsimította a karom, és kiment.

Elfeküdtem az ágyon. Forró fejű voltam. Talán át kéne még egyszer gondolnom a dolgokat, de a véleményem nem változtatom meg akkor sem.