"Göndör fürtök takarták el előlem a tévét.-Ebből most elég,Mr.Depi ! -üvöltött rám és kitépte a kezeim között szorongatott fagyis dobozt -Ahj Harry,hagyjál már ! -feltápászkodtam az agyáról és elindultam kifelé.Tényleg semmi kedvem nem volt a pofáját bámulni úgy,hogy bármelyik pillanatban elborulhat az agyam,és behúzhatok neki egyet.-Várj...-hangja gyengédebb lett.-Mit akarsz még Harry ? A képembe röhögni,és közölni,hogy te nyertél,hogy te mindig jobb vagy és jobb leszel mint én ? Ezt akarod ? Akkor gyerünk tedd meg Styles ! Most !-üvöltöttem az arcába."
Velem ellentétben ő teljesen nyugodtan, talán kicsit feszülten nézett rám.
-Mondd ki! Gyerünk!-kiáltottam még mindig önkívületi állapotban.
-Sajnálom!-mondta.
-Mi?-vágtam értetlen fejet
-Sajnálom, hogy szakítanotok kellett, bár őszintén, ez volt minden vágyam, és most, hogy megkaptam, valahogy keserédes az öröm.-ült le a kanapéra, és tekintetét a földre szegezte.
-Harry....-kezdtem, és mellé ültem.
-Tudod, az egész viaskodásnak egy volt a lényege számomra.
-Tif.-próbáltam befejezni a mondatot, ám, a válasza megdöbbentett.
-Nem. A motiválás. AZ egész motivált, hogy egyre jobb és jobb legyek. Talán ez az egész csak egy eszköz volt. Talán mindent ebbe vetítettem bele. Azt hiszem túl léptem, Niall.-Nézett végre a szemembe-Túl léptem ezen az egész Tif dolgon. Igan, tudom, erre talán előbb is rájöhettem volna, de annyi problémám volt, hogy mindent belevetítettem a dolgokba, és ez az egész segített, úgyhogy nekem is segítenem kell. Mert így helyes.
-Én... Én nem is tudom mit mondjak.-dadogtam értetlenségemben.
-Igent.-értetlenül húztam fel a szemöldököm. Mi van? Meg akarja kérni a kezem, vagy mi? Remélem nem ilyen irányba érzi, hogy tovább lépett. Egyre kitágultabb szemekkel néztem rá. Gyerünk Harry fejezd már be a mondatot, mert megijesztesz.
-Niall Horan, hozzám jössz férjül?-olyan komoly képet vágott, hogy egy pillanatra megijedtem, majd elnevette magát, mire belőlem is kitört a röhögés.
-Látom szent a béke.-Jött le Liam az emeletről.
-Persze, épp azt akartam kérdezni, hogy meghívhatlak-e titeket fagyira.-törölgette a szemét Harry.
Bár örültem azoknak, amiket mondott, mégis valahogy sandított a történet. Nem tudom miért, csak érzetem, hogy valami nem stimmel.
-Ajjj, nem jó. Paul most írt sms-t, hogy elfelejtett szólni, de el kell mennünk egy elő buliba a PalmVIP-be.-mondta, mire értetlenül néztünk rá, sőt, az időközben hazaérő Louis és Zayn is.-Ne mondjátok, hogy még nem is hallottatok a PalmVIP-ről!-hűlt el Liam.
-Pedig azt mondjuk.-mondta Louis.
-Jó, majd a limóban elmagyarázom.
-Limóban?-döbbentünk le
-Ez egy nyilvános esemény lesz! Sajtóval meg mindennel. Mindenki készülődjön, Harry hívd Tif-et, sietnünk kell!-mondta, mire akaratlanul is megdobbant a szívem. Az első fájdalmas este. Pazar.
*
Az egész helyzet már ott kellemetlenné vált, mikor a limóval bekoslattunk Tifék udvarába, anélkül, hogy bárki oda nem illő személynek feltűnjön ez az egész, de egy vaku villanása sajnos elárult minket, ugyanis egyet vagy harminc követett, ami szörnyen kellemetlen volt. Mind az öten beálltunk az ajtóba, elzárva a külvilág elől, hogy belátást nyerjenek a házba. Mivel megint én lettem a kiszemelt, így feszengve vártam, amíg lecseng a csengőként szolgáló zene, majd a lépéseket hallva nemsokára elém tárult a látvány, mire nyeltem egyet. Ökölbe szorítottam a kezem, és hirtelen levegő hiányában értetlenül néztem az előttem álló lányra, akinek hasonló göndör fürtök lepték el az arcát, mint Harrynek, csakhogy neki talán igent mondanék egy fiú kérésre, legalábbis inkább, mint Harrynek. Megráztam a fejem, majd lehunytam a szemeim, de ő előbb törte meg a már igen kínos csendet, mint hogy nekem eszembe jutott valami érthető kifogás erre célra, amiért hálás vagyok neki.
-Nem tudtam, mit vegyek fel, úgyhogy emellett döntöttem.-vonta meg a vállát mosolyogva, majd szorosan Harryhez simult, és ujjaik összekapcsolódtak. Igyekeztem az újságírók felé nem mutatni, hogy mennyire utálom a helyzetet, amíg beértünk a limóba, ami nem mellesleg ötfelé volt osztva, és minden részben három férő hej volt, így mindenki bőven elfért, csakhogy az öt, az nem hat, így ezúttal Tif-nek volt kellemetlen a szitu, ugyanis azt sem tudta, hogy hova fog ülni, vagyis kihez, hogy minél kevésbé legyen ciki. Időközben az újságírók észrevették az egyedül álldogáló Tif-et, aki mellesleg nagyon csinos volt az alakra simuló fekete ruhájában,amit egy barna övvel díszített, a piros bolerójában, vörös rúzzsal, és , és elkezdtek felé rohanni a kérdéseikkel. Már majdnem azon voltam, hogy behívom magamhoz, mikor egy kéz behúzta a limóba, ami a sofőrnek köszönhetően elhajtott. Meglepetten bámultam magam elé, és magamban örültem, hogy most senki sem lát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése