Glee

Srácok, elkezdtem nézni a Glee-t (amiért a barátnőmet még mindig utálom! :P ). És meg kell hogy mondjam, ez lett a kedvenc sorozatom, párat megelőzve! ♥ Először úgy gondoltam, nem akarom tudni, ki volt Cory Monteith, mert a végén még megszeretném, és nekem is fájna a halála, ami végül is beigazolódott, de nem bántam meg, hogy elkezdtem. Ami a véleményem, hogy:

a., Tuti, hogy kell egy díj Sue Sylvestertől 8D
b., Cory baromi cuki volt :'( *.*
c.,  Aki Sam-et játsza, annak egyszerűen nem tudom megjegyezni a nevét, de ő is nagyon cuki... :O *.*
d., Olyan nincs, hogy Jonathan meleg! Ez kicseszés. Ő  is nagyon cuki... *.*
e., Én imádom Rachel idegesítő természetét! Lea szuperül játszik! ♥
f., Kurt és Blane kapcsolata nagyon édes! :)))
g., Mióta elkezdtem, csak is Glee dalokat hallgatok! :))) ♥
h., Sue nővére Jean olyan aranyos, és az is, hogy Sue mennyire szereti! ♥ :)
i., 2X21-en sírtam! :'(
j., A Loser Like me végét imádtam! ♥
k., Brittany kívánságán a mikulástól majdnem sírtam, és annak a résznek a végét imádtam, bár nem értem, Artie miért nem használta az ajándékát egyszer sem! :S ♥ *.*

Kedvenc dalaim:
Stop! In the name of love/Free Your mind mash up
Don't stop believin
Billionaire
Gives you hell
Loser Like Me
Rolling in the deep
Dream on
My Life would suck without you
Keep Holding on
Proud Mary
Bust your windows
Express Yourself
Hello, I love you
Smile
Hello
It's my life mash up

♥♥♥♥♥♥♥ Glee ♥♥♥♥♥♥♥

FONTOS!

Nos, kedves olvasóim, kaptam egy kritikát, ami okot adott arra, hogy miért nem szeretitek annyira a történetet. Nos, akkor innentől előröl kezdem a blogot, de a bejegyzések megmaradnak, és remélem, ez egy kicsit megnöveli a kommentek és a feliratkozót számát! Imádlak titeket, hogy olvassátok, és ígérem, változtatni fogok a dolgokon, és sietek az első bejegyzéssel! Puszi: Hanna! Xoxoxo! ♥

#07 Érzések tengerén

Először is: Sziasztok! Megkésve ugyan, de hoztam az új részt, és remélem ez is legalább annyira tetszeni fog, mint az előzőek. Másodszor: Úristen! Nagyon köszönöm a rendszeres olvasót, és a kommentet is, nem is beszélve arról, hogy mennyien olvassátok! Nagyon nagyon boldoggá tesztek vele! Remélem egy kommentet még kérhetek a következőért. Egy szó mint száz, nagyon köszönöm, és egy komi után jön a kövi! :D ♥

/Tifany/

Nem tudom, éreztétek-e már magatokat annyira a padlón, hogy fogalmatok sem volt, merre, és hogyan tovább. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian éreztétek magatokat már egyedül. De vajon úgy éreztétek ezt, hogy körül voltatok véve emberekkel? Mintha mindenki sablonos és üres lenne. Mintha csak te lennél színes, rajtad kívül mindenki szürke. Ezek a szürke emberek nem tudnak segíteni. Csak az tud, aki ugyanúgy tudna ragyogni mint te. De sajnos az élet nem ilyen egyszerű. Itt mindenki ragyog, és neked, egyedül kell meghoznod a döntéseket. Tudom, ezek nem nagy döntések, de az én életemben igen. Hiszen a családodat kapod, de a barátaidat te választod, és ők határoznak meg. A barátaink alapján ítélnek meg minket.
Nem tudom mit tegyek. Nem tudom, hogy merre menjek tovább az úton, és hogy vajon ki az, aki számomra színes. Sokat őrlődtem ezen ez előtt is. Nem is volt még eddig senkim ezen a téren, és most hirtelen minden megváltozik. De miért változik meg? Miért van mindez? Egyszerűen nem tudok dönteni. Nagyon sokáig például nem hittem az első látásra szerelemben sem. Ezt át kell élni. Mikor megláttam Niallt, azt hittem szerelmes vagyok. Mintha elém szállt volna a rózsaszín köd, és nem láttam volna tőle. Valami nagyon, nagyon fontosat. Az a csók.... Tudom, azt mondtam, az érzéseim nem kölcsönösek, de csak időt akartam nyerni. Az a csók nem abból állt, hogy az ajkaimra nyomta az övét. Az igazi, érzelmekkel teli csók volt. De vajon milyen érzelmekkel teli?
Elfeküdtem az ágyon, és könnyes, kisírt szemekkel néztem a plafont. Tekintetemmel követtem a tapétán húzódó, enyhén lilás mintát. Kicsit talán megnyugtatott. A szobában félhomály honolt. A kis éjjeli lámpa bágyadtan világította meg a szoba közelebb eső részét. A falon mindenhol képek függtek. Talán az egyik, ha engem ábrázolt, a többi mind vagy a családomat, vagy egyéb szép tájképeket. Az íróasztal porosan, és rég használtan álldogált a sarokban, fölötte egy faliújság tele újságkivágásokkal, és fényképekkel, emlékeztető cetlikkel. Könnyes szemmel nézve, a kép egyre homályosabb lett. Nem tudtam dönteni, vártam a jelet. A jelet, ami segít dönteni. És akkor megláttam. Ott volt az íróasztalomon. Egy kép, amin Harryvel vagyunk kettesben. De vajon elég jelnek?

Bocsi a rövid részért, de muszáj volt valahol ott abbahagynom, ahol esetleg nem szeretnétek, hogy vége legyen! Ebben még új vagyok... :) Várom a feliratkozókat, és a kommentelőket! Xxx Hanna

Egy directioner vélemény....

Tudjátok miből van már elegem? Abból, hogy directioner oldalak írják ki, hogy „én nem hallgatom meg a BSE-vert mert én igazi directioner vagyok!” Na nehogy már. De most komolyan, miért ne lehetne valaki az, amikor mellette meghallgatta? Természetesen mindenkinek megvan a véleménye, de szerintem meg is tarthatja magának, és nem azt reklámoznia, hogy ő „nem árulta el a fiúkat”. Mert ezzel is nem egyszer találkoztam. „Én nem árulom el őket” Miért, az elárulás, hogy hallgatja őket? Ebből van a fizetésük, és ezért csinálják azt, amit csinálnak. Ne játsszuk már itt a „Leghűségesebb Directioner-t”, mert a kommentek alapján nem csak nekem ez a véleményem, és baromira örülnék, ha ezek a hűséges directionerek mondjuk nem akarnák azoknak, akik már meghallgatták az önbecsülését a nullára süllyeszteni azzal, hogy árulónak titulálják! Természetesen vannak, akik megvárják a klippet, hiszen már csak két nap, de az teljesen más. Nem mindenki ugyanolyan, és ezt már meg kéne tanulni egyeseknek, amikor általánosítanak és hasonlítgatnak....

#06 "Itt én osztom a lapokat!"

Nos kedveskéim, ezt az új részt csak azért hozom, mert a :( című bejegyzésemre kaptam egy pozitív kommentet, amit nagyon köszönök! Erre a bejegyzésre viszont komolyan meg fogom várni azt az egy komit. Igaz, az előzőkben kettőt írtam, de átjavítottam, ide viszont egyet kérnék, mert ez számomra szörnyen fontos lenne! De ha nem, hát nem! 

Először Tifanyt pillantottam meg. Szemei kisírtan vöröslöttek. Ahogy megláttam, éreztem, ahogy a tekintetem elsötétül. Egyre rosszabb és rosszabb dolgok jutottak eszembe. Ahogy rám emelte a tekintetét, azonnal kiszaladt a szobámból. Egy nagy ajtócsapódás jelezte, hogy távozott.
-Harry!-mondtam, és végtelenül dühös voltam.
Nem sokra rá Harry feje is felbukkant a vállfákra aggatott ruhák között. Az ő szemei is vöröslöttek.
-Mit műveltél?-ordítottam neki a szavakat
-Ne most Niall!-igyekezett ennyivel letudni, de nem hagytam magam.
Bizonytalan voltam az érzéseimmel kapcsolatban. Úgy éreztem, Tifany boldog, és bizsergő érzésekkel tölti el a testem. Rövid ismertségre tehettünk szert, amit nem fogok elengedni ilyen könnyen. Harry valamiért szerepel Tifany múltjában, amihez mindketten gyökeresen ragaszkodnak. Csak tudnám miért, és szerepet töltöttek be akkoriban egymásnak. Harryt nagyon felzaklatta a találkozás, ám mégis mintha máshogy viselkedne azóta. Mintha megváltozott volna, csak arra még nem sikerült rájönnöm milyen téren.
-Na idefigyelj Harry Styles!-szólítottam meg diplomatikusan, minek hatására félig visszafordult az ajtóból-Unom már, hogy az árnyékodban kullogok. Ezúttal én osztom a lapokat, és senki más, de főleg te nem!
Láttam rajta, hogy a hirtelen hangnem váltásom megijeszti, ám mégsem eléggé ahhoz, hogy fel is fogja amiket neki mondtam.
-Te mégis mi a francról beszélsz? Elárulnád? Mi az, hogy az árnyékomban? És milyen lapok? Niall, teljesen össze zavarsz. Nem nyitok vitát Tifanyval kapcsolatban. Ő az én elintézni valóim közé tartozott, de lemondok róla. Csak hogy boldoggá tegyen a tudat, ám ebbe semmi jogod sincs bele avatkozni, remélem megértetted, mert nem tartok igényt a további társaságodra!-mondta, majd kilépett az ajtón
-Nem! Ennyivel nem tudsz le, ugyanis ez innentől már az én ügyem, és amennyiben te nem avatsz bele a dolgokba, megtudom saját magam által!-kiáltottam le neki a lépcső tetejéről, mire a már hazaért fiúk kijöttek a szobájukból
-Ó, szóval Tiftől akarod megtudni, mi? Szánalmas vagy!
-Tiftől? Neked már csak Tif?-vontam kérdőre
-Nem már csak, hanem még mindig! Tudod, Niall, régen mindig inkább a Tif jelzővel szerette magát illetni, de ha az jobban idegesít, hívhatom cukipofának is! Azt is szerette.-mondta idegesítő vigyorral
-Mi ez az egész fiúk?-kérdezte álmosan Liam
Harryvel még mindig farkasszemet néztünk egymással. Egyikünk szája sem nyílt a válasz adásra. Liam türelmetlenül tiporgott mellettem.
-Liam, békítsd ki őket! Mi mentünk aludni!-ásított Zayn, majd Louisval együtt otthagytak minket a folyosón.
-Szóval?-kérdezte Liam várva a válaszunkat
Harry arca szarkasztikus mosolyra húzódott.
-Ez a kettőnk harca. Bár, amennyiben Niall fél, hogy elveszti, maga mellé állíthat titeket!
-Azt hiszed nyerhetsz?-Vontam kétségbe az esélyeit a nyerésre
-Ezt vegyem kihívásnak?-kérdezte Harry gúnyosan
-Akár!-mondtam féloldalas, gúnyos mosollyal
-Rendben! Akár fogadni is mernék, hogy engem előbb szeret meg!
-Ugyan kérlek... engem már most is szeret! Különben miért hívott volna, és kért volna meg engem, hogy segítsek neki?-bizonyosodtam meg az igazamról egy mosoly társaságában
-Igen. Biztos vagyok benne, hogy téged szeret! Ám akkor kíváncsi lennék, vajon miért csókolt vissza a szekrényben...-fonta össze a karját maga előtt gúnyosan
-Hogy...Hogy mi?-dadogtam
-Jól hallottad!
-Nagyon furcsák vagytok...-mondta Liam, majd bevonult a szobájába.
Mondatai megijesztettek. Hogy vissza csókolta? Tehát Harry megcsókolta!
-Te megcsókoltad?-vontam kérdőre dühösen
-Ő pedig viszonozta!-mondta büszkén, ám mondatai mögött ott rejtőzködött a gúny, a megvetés, és a szarkazmus.

:(

Komolyan, ennyire rossz lenne a blogom? Csupán két kommentet kértem, de még annyi sincs. Nyugodtan szóljatok ha rosszul írok, és törlöm, vagy nem tudom. Ki volt rakva facebookon, twitteren, egy csomó helyen próbálom hirdetni. Kérlek, mondjátok meg, hogy mi nem tetszik, és változtatok rajta. Számomra nagyon nagyon fontos lenne!

#05 Türelem rózsát terem...

Dear darlings, akkor térjünk vissza a tipikus blogoláshoz. Eddig azt hittem, jó a blogom. Legalábbis én annak találtam, de ezek szerint tévedtem. Nem teszem magasra a mércét, a következő rész 1 komment után jön...

/Niall/

Miután ott hagytam Harryt Tifanyval, szörnyű érzés fogott el. Valamiért rossz előérzetem volt az egész tervet illetően, de ha vele vagyok, úgy érzem, nincsenek határok. Két órát sem voltam a buliban, mikor úgy érzetem, nem bírok többet várni.

-Én haza mentem!-próbáltam túlkiabálni a zenét, hozzáteszem nem sok sikerrel

-Mi?-táncolt mellém Louis üvöltve

-Én haza mentem!-ismételtem el az iménti mondatomat.

-Miért?-ordította Louis, mire a zene elhallgatott, és a keletkezett síri csendben a hangja gyorsan terjedt-Bocsi!-tette fel a kezét védekezés képpen

-Nem vagyok valami jól!-mondtam, és voltaképpen nagyon nem is tértem el az igazságtól

-Hát jó! Üdvözlöm Harryt!-üvöltötte ismét, bár a keletkezett hangzavarban is alig hallottam

-Oké, szólsz a fiúknak?-kiáltottam örült hangerővel

-Aha! Jobbulást!-tátogta

-Köszi!-mondtam, majd a zajos épületet elhagyva kiléptem a nyirkos utcára.

Az utca természetes zaja semmi volt a benti hangzavarhoz képest. A mellékutca, ahol a klub volt, szinte üresen tátongott. Csupán néhány ember sétált feltűnően lassan. Amikor az egyik sötét alak felém pillantott, rémület fogott el. Alighanem ki akar rabolni. Nem vagyok egy paranoiás ember, aki minden pillantásból azt szűri le, hogy neki menekülni kéne, mégis a körülmények kihozták belőlem. Sietős léptekkel indultam a főút felé, ahol már elém tárult a kivilágított London. A Temze partján elszórtam apró lámpácskák világították meg a sötét éjszakát. A kivilágított Big Ben mellett a hold bátortalan, sárgás fénye is tündöklött. Hirtelen lefékezett előttem egy Taxi.

-Mi lesz ember? Beszáll, vagy itt marad?-keltett ki a gondolatmenetemből a sofőr barátságtalan hangja

-Jövök!-nyitottam ki a hátsó ajtót, és beültem az ülésre

Az egész út abból állt, hogy dugóból dugóba keveredtünk. A kocsi állandóan megállt, fékezett, dudált, de semmit sem haladtunk szinte. A taxiban eltöltött egy óra után megelégeltem, és kiszálltam.

-Itt a pénze!-nyomtam modortalanul az út árát a sofőrnek, aki mormogva tépte ki a kezemből.

Én megértem, késő este, mindketten türelmetlenek vagyunk. Én nem érek haza időben, ő pedig keveset kap. Igaz, az óradíj ment, de jó ha négy métert tettünk az elindulási helyünkről. Egy ideig idegesen sétáltam, aztán már minél hamarabb haza akartam érni, így nekiálltam futni. Még elég messze voltam, mikor azt éreztem, hogy nem bírom tovább. Fáradtan rogytam le egy mellettem álló padra. Éreztem, hogy aludni akarok, de nem merek. Lehunytam a szemem egy pillanatra, de magam előtt láttam a képet, ahogy Harry és Tifany a szekrényben csókolóznak. A szemeim azonnal kipattantak, és mintha az erőm is visszajött volna, felkeltem, és futásnak eredtem.
Mikor végre haza értem, előkerestem a pótkulcsot, amit egy virágföldbe rejtettünk, majd beléptem. Feltűnő csend, és sötétség fogadott, pedig tisztán emlékeztem, hogy égve hagytam a villanyt. Óvatos léptekkel somfordáltam a szobám felé, ahol ismételten csend fogadott. A lépteim a nagy csendben fülsüketítő ricsajnak számítottak. A csöndet megítélve, valami történt/történik a szekrényben. Éreztem, ahogy egyre inkább elfog a düh. Idegesen téptem fel a szekrényajtót.

#04 "Szeretlek!"

/Tifany/

Harry ijedten végig nézett rajtam, majd az ajtót kezdte ütni.

-Niall, azonnal engedj ki!

-Hidd el, a te érdekedben teszem!-hangzott a felelet

-Niall!-kiálltott utána, mert Niall közben kiment a szobából, és becsukta az ajtót.

/Niall/

-Hé Niall, Harry hol van?

-Öhm, azt mondta pihenni akar. Nehéz délelöttje volt....-vágtam ki magam

-Akkor beköszönök hozzá!-indult el Liam a lépcső felé

-Azt kérte, ne zavarjuk!-mondtam

-Ó, hát akkor menjünk!-mondta, majd a kocsi kulcsot felvéve, elindult az ajtóhoz

-Várjatok! Hozom Kevint!-kiáltott fel Louis

-Louis, könyörgöm, hagyd itthon azt a műanyag galambodat!-fogta a fejét Zayn

-Ti nem is szeretitek Kevint! Akkor itthon maradok!-vágódott le sértődötten a kanapéra

-Jó! Hozd!-mondtam lemondóan

-Niall!-kiálltottak rám

-Mi van? Inkább hallgassuk Harry beszólásait egész héten, mert nem tudott pihenni?-kérdeztem

-Igaz! Menjünk!

/Harry/

-Niall!-ütöttem megállás nélkül a szekrényajtót kétségbe esetten

-Befejezted?-kérdezte Tifany karbatett kézzel

-Úgy tűnik?-vágtam oda flegmán

-Harry, elmondanád mi a franc bajod van?
Leültem egy cipős dobozokból rakott kupac tetejére, és gondolkodni kezdtem. Mi bajom van? Igazából semmi. Semmi olyan, ami miatt így kéne viselkednem, de az érzések, amiket kivált belőlem, úgy érzem előbb-utóbb felfalnak. Mázsás súlyként nehezednek rám, és képtelen vagyok felfogni, hogy itt van, és ez engem nem is érdekel. Ha ránézek, eszembe jut az a kis kölyök három éve, aki a legjobb barátjának hitte, de egy idő után elkezdett többet érezni. Annyi eszem nekem is volt, hogy egy szerelem tönkre tehet egy barátságot, így el akartam menni. Elmenekülni az érzéseim elől. Minél távolabb a helytől, ahol ezek az érzések bejutást nyertek a fejembe. Ahogy a gondolatmenetem végére értem, lopva végignéztem rajta. Hirtelen leplezhetetlen vágyat éreztem, hogy megöleljem. A szemeim könnybe lábadtak, és nem tudtam mit kéne tennem. Mintha nem tudtam volna parancsolni a testemnek, felálltam és szorosan a karjaimba zártam.
-Hiányoztál!-suttogtam
-Ez az a Harry, akit szeretek! De miért nem jelentkeztél?-kérdezte átölelve engem
A kérdésére megfagyott bennem a vér. Három év. Három évig türtőztettem magam. Három évig volt bennem, hogy elmondom, de nem nyílt rá alkalom. Amikor pedig megvolt e lehetőség, egyszerűen féltem. Féltem, hogy mit válaszol, féltem,, hogy egyszerűen a képembe nevet. Féltem bevallani. Három élvig ment ez, de most már nem bírom tovább. Elengedtem, és ismét leültem a kupacra.
-Mert...-kezdtem bele-Mert féltem.
-Mitől féltél?-guggolt le elém
-Hogy utolér a múltam!
-Tessék?
-Tifany, szeretlek!-mondtam ki csukott szemmel-Szeretlek, de féltem, hogy ez az érzés tönkreteheti a barátságunkat. Féltem, hogy kinevetsz, hogy... Hogy kölcsönös-e.-hajtottam le a fejem
-Harry én....-állt fel
Én is elhagytam az iménti elfoglalt helyzetem, és közelebb lépve hozzá, megfogtam az arcát. A szemei könnybe lábadtak, és a sírás határán volt. Végig a szemébe néztem. Az ajkaink egymáshoz közelítettek, végül összeértek. Éreztem, hogy ez a csók nem szerelmi csók. Ez egy kétségbe esett búcsúcsók volt. Mikor eltávolodtunk egymástól, megeredtek a könnyei, az enyémekkel együtt.
-Sajnálom...-folytak össze a szavai-Sajnálom, de én nem szeretlek.
-Nem akartalak látni, mert tudtam, hogy a válaszod nem lesz. Féltem, hogy összetöröd a szívem.-ültem le vele szemben
-Én, annyira sajnálom. Kérlek, bocsáss meg!
-Barátok?-kérdeztem megtörölve a szemem, halványan mosolyogva
-Nem lehetek önző Harry. Nem tehetem ezt veled.-kezdett ismét sírásba
-Szükségem van rád!-mondtam, majd átöleltem
Hirtelen a szoba ajtó keserves nyikorgással kinyílt, mire mindketten felálltunk, és egy utolsó pillantást vettetünk egymásra. Mindkettőnk szeme a sírástól vöröslött, majd egy halvány mosoly kíséretében a szekrényajtóra szegeztük a tekintetünket.

Another blog

Nos, kedves olvasóim, tavaly az egész nyaram blogolással töltöttem, amik így visszaolvasva egész tetszenek, és elhatároztam, hogy az egyiket folytatom. Mindet visszaolvastam, és a történeteim nagy része egész jó, és mind eredeti, de nekem egy nagyon tetszik. Egy Louis-s blog, amit megosztanék veletek!:

"Utálom azokat a szerelem majmokat. Miért kell hozzájuk mennem. Szólni akartam, de láttam anyun hogy boldog. Hát beleegyeztem.De nem szívesen nézegettem őket órákig. De inkább mint Emmával. Blee..... Utálom őket, mindamellett hogy még a zenéjük is pocsék. Már is a taxiban ültünk, úton a mennyországba? Dehogy! Kiráz tőlük a hideg. Lilly oda van érte, nem beszélve Jessyről. De róla inkább ne beszéljünk! Megállt a taxi. A hányinger kerülgetett. Kiszálltunk. Igaz, a házuk szép volt. Három medence, és egy bazinagy ház. Én mondtam anyunak hogy inkább kint maradok. A medencék rabja vagyok, és amúgy sem szeretnék bent lenni velük. Anyu bement, és elmondta a fiúknak mi a szitu velem, mármint hogy nem vagyok idegen. Én levettem a cipőm és belógattam a lábam a medencébe. Szeretek dalokat írogtani. Elkezdtem énekelni az egyik dalom. Egyszer csak tapsolást hallottam. Hátranéztem. Pazar, az egyik lamour majom állt mögöttem"

Ha érdekel a folytatás, katt: I Want

Olvassátok, mert számomra nagyon fontos lenne! Ha van benne valami directioner hiba, azért ne lőjetek le, mert az még a directionator időszakomban készült. :) Xxx

#03 A haditerv.

/Niall/

A hívása igen meglepett. Kicsit szánalmasnak éreztem magam, mikor megadtam a számom. Mondván, hogy úgy sem hív fel, teljesen  megszégyenítettem magam előtte. Egy hét éves kisfiúnak éreztem magam, aki mindenáron barátnőt akart, méghozzá olyat, aki ezt a fajta szimpátiát nem viszonozza. Mikor Harry nevét említette, eszembe jutott, hogy Harryt szeretik legtöbben a bandatagok közül, és ez nem is kicsit elszomorított. Imádom Harryt, és nagyon jó barátok vagyunk, de valamilyen szinten mindig is irigy voltam ránézve. Amikor az ember állandóan olyan kritikát kap, hogy mit keres a bandában, aminek tagja, úgy érzi, nem is idevaló. Hasonló érzéseim voltak nekem is, de a fiúk mindig megnyugtattak. Én örülök, hogy ez az X faktorban így alakult, mert négy új legjobb barátom lett, akik mindenben támogatnak. Ezek ellenére néha még mindig a banda fekete bárányának érzem magam, ezért is szörnyen örültem, mikor felhívott. Megbeszéltünk egy tervet, amitől kicsit árulónak éreztem magam, de ez Harry érdekében is jó, hiszen nem is tudom mi lenne, ha a címlapokon azt látná vissza "Harry Styles rosszul lett egy rajongótól". 

Tifany háromra érkezett hozzánk, mivel négykor indulunk el egy kicsit kikapcsolódni.

-Szia!-suttogtam.

-Szia! Harry?

-Még a szobájában. Gyere gyorsan!

Elvezettem őt a szobámba, mivel ott van egy gardrób, ami olyan közepes méretű.

-Nagyon szép a szobád!-beszélt immár rendes hangon.

-Köszönöm!-mosolyodtam el-Mivel, te már voltál az én szobámban, az a következő lépés, hogy én megyek a tiédbe!-vigyorogtam, mire mosolyogva oldalba lökött.

-Na, akkor te itt bújsz el!-mutattam neki az egyik sarkot, és elé hajtottam a kabátomat, ami így teljes takarást biztosított számára.

-Oké!-suttogta, mire elmosolyodtam.

-Harry!-kiabáltam ki

-Mi van?-lépett be a szobámba. Testét egyetlen törölköző takarta, ami így is láttatni engedte a felsőtestét. Megcsóváltam a fejem, majd vettem egy nagy levegőt.

-Levennéd nekem azt a dobozt ott?-mutattam a szekrény felső polca felé

-Miért nem te veszed le?-húzta fel a szemöldökét gyanakvóan

-Mert nem érem fel!-mondtam mintha nyilvánvaló lenne

-Istenem Niall! Olyan gáz, hogy ilyen kicsi vagy!-lépett be a szekrénybe

-Én is szeretlek Harry!-mondtam vigyorogva, majd egy gyors mozdulattal rávágtam az ajtót, és bezártam.

-Niall, azonnal engedj ki! Ez nem vicces! Készülnöm kell!

-Nyugi Harry, ez a te érdekedben van!

-Mégis mi? Hogy nem mehetek bulizni!-mondta dühösen.

-Nem, de majd meglátod!

-Niall! Azonnal engedj ki!

-Mi van Harry Styles? Fáj az igazság?-lépett elő Tifany

#02 Utazás a múltba, avagy feljelentés?

Feldúltan léptem át a nagymamám házának küszöbét. Harry viselkedése egyszerre amortizált le, és idegesített fel. Bár, igazából hasonló reakcióra számítottam, mégis meglepett a kirohanása. Hirtelen biztos voltam benne, hogy nem utoljára találkozunk, és abban is, hogy ha ő ne kezdeményez, majd kezdeményezek én. Nem értem, miért volt ilyen, hiszen három éve legjobb barátok voltunk. Nem, én ezt nem fogom annyiban hagyni. Felkaptam a táskám, és már szinte az ajtó túloldaláról kiabáltam vissza.
-Elmentem a plázába!
-Tifany!-szólt utánam a nagymamám. Ijedt hangja rosszat sugallt. Telefonnal a kezében lépett ki a konyhából, ahol eddig készítette az ebédet.
-Igen?-jöttem vissza kicsit tartva attól, amit a telefonból fogok hallani.
-Téged keresnek!-mondta riadtan, majd a kezembe nyomva a telefont leült egy székre
-Igen?-szóltam bele határozatlanul
-Tifany Hill?-kérdezte egy erőteljes, kissé rekedtes hang
-Igen!-mondtam
-Maga ott volt ma a dedikáláson?
-Igen, miért?
-Harryt valami, vagy valaki szörnyen felzaklatta ma, ami miatt elég rosszul volt. Az a valaki maga volt?
-Igen, de ez nem...
-Kérem, ne menjen többet a közelébe!-szakított félbe
-Hogy mi? Nem tilthatja meg ezt nekem!-emeltem fel a hangom
-Pedig muszáj lesz! Ha csak nem akar egy feljelentéssel boldogulni!
-Maga képes lenne engem feljelenteni?-kérdeztem szinte kiabálva, mire a nagymamám egy hatalmasat csuklott
-Nézze hölgyem, nem tudom, milyen szerepet töltött be Harry múltjában, de őszintén szólva nem érdekel. Csak egy valamire kérem, kerülje el! Ne menjen a közelébe, se annak 100 méteres körzetébe! Viszont hallásra! -mondta, majd lecsapta a kagylót
Dühösen raktam le az asztalra a telefont, és az egyre sápadtabb nagymamámra néztem.
-Harry fel akar jelentetni, ha a 100 méteres körzetébe megyek!-vágtam le magam egy másik székre.
-Harry?-csukladozott a hangja-Harry Styles?
-Igen!
-De hát legjobb barátok voltatok!
-Ahogy mondod. Voltunk!-mondtam, majd szomorúan felmentem a szobámba.
Ledobtam a táskám az ágyra, amely hatására az egész tartalma a földön landolt. A kis képem a képes felével lefelé hevert a kacatok között. Furcsállva vettem fel, majd viszonylag boldogan fedeztem fel rajta egy telefonszámot. Gyorsan tárcsáztam, majd a telefonomat a fülemhez emeltem. A készülék sokáig csengett, majd egy bátortalan hang beleszólt.
-Igen?-kérdezte
-Niall?
-Igen!
-Tifany vagyok! Ma a dedikálásról!
-Ó, szóval van neved is!-nevetett
-Igen! Harry?
-Ő most éppen zuhanyzik!
-Hol vagytok?
-Otthon!-mondta, mintha egyértelmű lenne számomra, hogy hol is van az az "otthon"
-Nézd, egy nagyon fontos megbeszélnivalóm van Harryvel, ami nem tűr halasztást!
-Ó, szóval te és Harry....-váltott szomorúra
-Nem! Dehogy!-kezdtem heves tiltakozásba-Csak a mairól lenne szó!
-Ó,értem!
-Egyébként, kösz a számot!
-Milyen szá...? Ja! Hát, elég szimpinek tűntél!-mondta. Éreztem, ahogy az elpirulok
-Köszönöm!

#01 Reggeli rosszullét?

Az ajtón kilépve erősen megcsapott a frissen esett eső illata. A reggel csípős, még hideg volt, ám a nap kósza sugarai megerősítették azt az elképzelésem, miszerint, még melegebb fokok is beköszöntenek ma. A pláza felé véve az irányt vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Mi van, ha nem ismer fel? Hiszen 3 év. Az azért nem kevés idő. De mi van, ha nem kíváncsi rám. Ha látni sem akar. Az egyre ijesztőbb rémképeim kezdtek meggyőzni arról, miszerint rossz ötlet volt eljönni, ám mégis bennem volt egyfajta kíváncsiság, és vágy. Talán nem is csak Harry miatt. Talán meg akartam ismerni a jelenleg egyik leghíresebb fiúbandát. Kissé szorongva álltam be a kígyózó sorba.
Mikor már csak két kislány választott el a fiúktól, elővettem egy kicsi képet, amin öten vannak, hogy azonnal adhassam. Amíg álltam, igyekeztem minél rejtettebben megfigyelni a társaságukat.
Louis éppen egy vidám mosollyal adta oda a lánynak az autógramm kártyáját. Egy viszonylag vidám mosollyal, ám az arca számomra elárulta, hogy mennyire fáradt, kimerült az utóbbi időben. Liam egy üveg vizet ivott éppen, majd ő is aláírta a lány papírját. Zayn azt parodizálta, ahogy Liam iszik. Mellette egy üres hely tátongott, amelyet Niall a cuccaival foglalt le. Harry pedig, szokásához híven a fürtjeit dobálta az asztal mellett állva.
Mikor én kerültem sorra, szakítva az eddigi, párórás hagyományokkal, először Harryhez mentem oda. A göndör a földet pásztázta, mikor mosolyogva megálltam előtte. Elsőnek nem vette észre. Látszólag nagyon elmerült a gondolataiban, ám hamar észbe kapott, és felnézett rám. Először mosolygott, majd a mosoly hamar lefagyott az arcáról, mely hatására gödröcskéi eltorzultak, és egy ijedt tekintet kíséretében otthagyta a fiúkat, és sietős léptekkel eltűnt.
-Harry!-állt fel Louis és az imént említett után futott
-Azt hiszem abból csak baj lesz, ha Louis megy! Zayn, gyere!-állt fel Liam is a helyéről, majd eltűntek a karton reklámok között. Kissé csalódottan vettem tudomásul az eseményeket, majd mintha mi sem történt volna, Niallhez fordultam, és mosolyogva néztem rá.
-Niall?-tettem fel az egy szavas kérdésem, mire aláírta a képemet, melyen szégyenteljesen vicsorgott rá az egyedüli aláírás.
-Kedves directionerek!-Állt fel Niall is-Tudom, régóta vártok már, de Harry sajnos elég rosszul van, így nem hiszem, hogy folytathatjuk a dedikálást! Sajnálom!-mondta
-Harry terhes?-hallatszott a tömegből-Ugyanis, a reggeli rosszullétek erre utalnak!
-Igen, több mint valószínű, hogy Harry terhes! Keressétek meg az apát, hiszen a baba nem nőhet fel nélküle!-játszotta a szerepét, mire a tömeg feszülten kifelé tolongott. Én is éppen idnulni akartam, mikor Niall rátette a kezét vállamra.
-Á-á! Te maradsz, és megmagyarázod!-mondta komolyan, ám a szemében láttam, hogy valójában jól szórakozik.
-Figylej Niall, én kedvellek, de ez nem az a téma, ami, a történtek alapján, könnyen megbeszélhető. Amint láttam, Harry nem örül, hogy viszont lát, szóval, csak annyit mondj neki, hogy üdvözletemet küldöm!-mondtam keserű mosollyal az arcomon, és kisétáltam a forgó ajtón.

Prológus

Azon szerencsés emberek közé mondhatom magam, akik ismerték Harry Styles-t, még a híressé válása előtt. Még mielőtt beadta volna a jelentkezését, nagyon jó barátok voltunk, és igyekeztem annyira támogatni, amennyire csak lehetett. Az, hogy mennyire jó hangja van, már egész kis korában megmutatkozott. Az iskolában, és nyilvános helyeken nem énekelt, de mikor átmentem hozzájuk, vagy ő hozzánk, akkor sűrűn tartottunk karaoke délutánokat, és egyszerűen öröm volt hallani, ahogy énekel. Egyik este, elég későn csengetett be hozzánk, és mesélte el, hogy jelentkezni akar az X factor-ba, mert egy nagy álma válna valóra, ha bekerülne. Először megijedtem, hogy elhagyja a kis várost, és énekelni megy a fővárosba, de végül rájöttem, nem lehetek önző, és hagynom kell, hogy valóra váltsa az álmát! Miután elment, folyamatosan néztem a műsort, és izgultam, hogy bejusson. Amikor kiderült, hogy egyénileg nem sikerült, de folytathatja, ha négy fiúval együtt bandát alakítanak, először megijedtem, de végülis bent van, és sikerült neki. Azonnal felhívtam, és ahogy beleszólt a kagylóba, éreztem a csalódottságot a hangjában. Próbáltam vígasztalni, ami úgy, ahogy, de sikerült, és abban a négy fiúban a legjobb barátjaira lelt. Immáron a One Directionnak szurkolva néztem tovább a műsort, amiben végül a harmadik helyen végeztek. Harryvel azóta sem beszéltünk. Egy ideig bírta a barátságunk a távolságot, de egy idő után kezdett megszűnni, és napjainkra meg is szűnt.
Most 2013-at írunk. A One Direction azóta csúcsokat döntött és a világ népszerűségi skáláján is igen jó eredménnyel futott be. Most éppen a nagymamánál nyaralok, Londonban, és őszintén reménykedem egy találkozásban az öt fiúval. Ma éppen az egyik közeli plázában dedikálják a Take me Home-ot.

Szereplők

Csak hogy legyen valamiféle elképzelésetek a szereplőkről, kaptok néhány képet! :)

Tifany Hill 

One Direction