Feldúltan léptem át a nagymamám házának küszöbét. Harry viselkedése egyszerre amortizált le, és idegesített fel. Bár, igazából hasonló reakcióra számítottam, mégis meglepett a kirohanása. Hirtelen biztos voltam benne, hogy nem utoljára találkozunk, és abban is, hogy ha ő ne kezdeményez, majd kezdeményezek én. Nem értem, miért volt ilyen, hiszen három éve legjobb barátok voltunk. Nem, én ezt nem fogom annyiban hagyni. Felkaptam a táskám, és már szinte az ajtó túloldaláról kiabáltam vissza.
-Elmentem a plázába!
-Tifany!-szólt utánam a nagymamám. Ijedt hangja rosszat sugallt. Telefonnal a kezében lépett ki a konyhából, ahol eddig készítette az ebédet.
-Igen?-jöttem vissza kicsit tartva attól, amit a telefonból fogok hallani.
-Téged keresnek!-mondta riadtan, majd a kezembe nyomva a telefont leült egy székre
-Igen?-szóltam bele határozatlanul
-Tifany Hill?-kérdezte egy erőteljes, kissé rekedtes hang
-Igen!-mondtam
-Maga ott volt ma a dedikáláson?
-Igen, miért?
-Harryt valami, vagy valaki szörnyen felzaklatta ma, ami miatt elég rosszul volt. Az a valaki maga volt?
-Igen, de ez nem...
-Kérem, ne menjen többet a közelébe!-szakított félbe
-Hogy mi? Nem tilthatja meg ezt nekem!-emeltem fel a hangom
-Pedig muszáj lesz! Ha csak nem akar egy feljelentéssel boldogulni!
-Maga képes lenne engem feljelenteni?-kérdeztem szinte kiabálva, mire a nagymamám egy hatalmasat csuklott
-Nézze hölgyem, nem tudom, milyen szerepet töltött be Harry múltjában, de őszintén szólva nem érdekel. Csak egy valamire kérem, kerülje el! Ne menjen a közelébe, se annak 100 méteres körzetébe! Viszont hallásra! -mondta, majd lecsapta a kagylót
Dühösen raktam le az asztalra a telefont, és az egyre sápadtabb nagymamámra néztem.
-Harry fel akar jelentetni, ha a 100 méteres körzetébe megyek!-vágtam le magam egy másik székre.
-Harry?-csukladozott a hangja-Harry Styles?
-Igen!
-De hát legjobb barátok voltatok!
-Ahogy mondod. Voltunk!-mondtam, majd szomorúan felmentem a szobámba.
Ledobtam a táskám az ágyra, amely hatására az egész tartalma a földön landolt. A kis képem a képes felével lefelé hevert a kacatok között. Furcsállva vettem fel, majd viszonylag boldogan fedeztem fel rajta egy telefonszámot. Gyorsan tárcsáztam, majd a telefonomat a fülemhez emeltem. A készülék sokáig csengett, majd egy bátortalan hang beleszólt.
-Igen?-kérdezte
-Niall?
-Igen!
-Tifany vagyok! Ma a dedikálásról!
-Ó, szóval van neved is!-nevetett
-Igen! Harry?
-Ő most éppen zuhanyzik!
-Hol vagytok?
-Otthon!-mondta, mintha egyértelmű lenne számomra, hogy hol is van az az "otthon"
-Nézd, egy nagyon fontos megbeszélnivalóm van Harryvel, ami nem tűr halasztást!
-Ó, szóval te és Harry....-váltott szomorúra
-Nem! Dehogy!-kezdtem heves tiltakozásba-Csak a mairól lenne szó!
-Ó,értem!
-Egyébként, kösz a számot!
-Milyen szá...? Ja! Hát, elég szimpinek tűntél!-mondta. Éreztem, ahogy az elpirulok
-Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése