Dear darlings, akkor térjünk vissza a tipikus blogoláshoz. Eddig azt hittem, jó a blogom. Legalábbis én annak találtam, de ezek szerint tévedtem. Nem teszem magasra a mércét, a következő rész 1 komment után jön...
/Niall/
Miután ott hagytam Harryt Tifanyval, szörnyű érzés fogott el. Valamiért rossz előérzetem volt az egész tervet illetően, de ha vele vagyok, úgy érzem, nincsenek határok. Két órát sem voltam a buliban, mikor úgy érzetem, nem bírok többet várni.
-Én haza mentem!-próbáltam túlkiabálni a zenét, hozzáteszem nem sok sikerrel
-Mi?-táncolt mellém Louis üvöltve
-Én haza mentem!-ismételtem el az iménti mondatomat.
-Miért?-ordította Louis, mire a zene elhallgatott, és a keletkezett síri csendben a hangja gyorsan terjedt-Bocsi!-tette fel a kezét védekezés képpen
-Nem vagyok valami jól!-mondtam, és voltaképpen nagyon nem is tértem el az igazságtól
-Hát jó! Üdvözlöm Harryt!-üvöltötte ismét, bár a keletkezett hangzavarban is alig hallottam
-Oké, szólsz a fiúknak?-kiáltottam örült hangerővel
-Aha! Jobbulást!-tátogta
-Köszi!-mondtam, majd a zajos épületet elhagyva kiléptem a nyirkos utcára.
Az utca természetes zaja semmi volt a benti hangzavarhoz képest. A mellékutca, ahol a klub volt, szinte üresen tátongott. Csupán néhány ember sétált feltűnően lassan. Amikor az egyik sötét alak felém pillantott, rémület fogott el. Alighanem ki akar rabolni. Nem vagyok egy paranoiás ember, aki minden pillantásból azt szűri le, hogy neki menekülni kéne, mégis a körülmények kihozták belőlem. Sietős léptekkel indultam a főút felé, ahol már elém tárult a kivilágított London. A Temze partján elszórtam apró lámpácskák világították meg a sötét éjszakát. A kivilágított Big Ben mellett a hold bátortalan, sárgás fénye is tündöklött. Hirtelen lefékezett előttem egy Taxi.
-Mi lesz ember? Beszáll, vagy itt marad?-keltett ki a gondolatmenetemből a sofőr barátságtalan hangja
-Jövök!-nyitottam ki a hátsó ajtót, és beültem az ülésre
Az egész út abból állt, hogy dugóból dugóba keveredtünk. A kocsi állandóan megállt, fékezett, dudált, de semmit sem haladtunk szinte. A taxiban eltöltött egy óra után megelégeltem, és kiszálltam.
-Itt a pénze!-nyomtam modortalanul az út árát a sofőrnek, aki mormogva tépte ki a kezemből.
Én megértem, késő este, mindketten türelmetlenek vagyunk. Én nem érek haza időben, ő pedig keveset kap. Igaz, az óradíj ment, de jó ha négy métert tettünk az elindulási helyünkről. Egy ideig idegesen sétáltam, aztán már minél hamarabb haza akartam érni, így nekiálltam futni. Még elég messze voltam, mikor azt éreztem, hogy nem bírom tovább. Fáradtan rogytam le egy mellettem álló padra. Éreztem, hogy aludni akarok, de nem merek. Lehunytam a szemem egy pillanatra, de magam előtt láttam a képet, ahogy Harry és Tifany a szekrényben csókolóznak. A szemeim azonnal kipattantak, és mintha az erőm is visszajött volna, felkeltem, és futásnak eredtem.
Mikor végre haza értem, előkerestem a pótkulcsot, amit egy virágföldbe rejtettünk, majd beléptem. Feltűnő csend, és sötétség fogadott, pedig tisztán emlékeztem, hogy égve hagytam a villanyt. Óvatos léptekkel somfordáltam a szobám felé, ahol ismételten csend fogadott. A lépteim a nagy csendben fülsüketítő ricsajnak számítottak. A csöndet megítélve, valami történt/történik a szekrényben. Éreztem, ahogy egyre inkább elfog a düh. Idegesen téptem fel a szekrényajtót.
Mikor végre haza értem, előkerestem a pótkulcsot, amit egy virágföldbe rejtettünk, majd beléptem. Feltűnő csend, és sötétség fogadott, pedig tisztán emlékeztem, hogy égve hagytam a villanyt. Óvatos léptekkel somfordáltam a szobám felé, ahol ismételten csend fogadott. A lépteim a nagy csendben fülsüketítő ricsajnak számítottak. A csöndet megítélve, valami történt/történik a szekrényben. Éreztem, ahogy egyre inkább elfog a düh. Idegesen téptem fel a szekrényajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése