Az ajtón kilépve erősen megcsapott a frissen esett eső illata. A reggel csípős, még hideg volt, ám a nap kósza sugarai megerősítették azt az elképzelésem, miszerint, még melegebb fokok is beköszöntenek ma. A pláza felé véve az irányt vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Mi van, ha nem ismer fel? Hiszen 3 év. Az azért nem kevés idő. De mi van, ha nem kíváncsi rám. Ha látni sem akar. Az egyre ijesztőbb rémképeim kezdtek meggyőzni arról, miszerint rossz ötlet volt eljönni, ám mégis bennem volt egyfajta kíváncsiság, és vágy. Talán nem is csak Harry miatt. Talán meg akartam ismerni a jelenleg egyik leghíresebb fiúbandát. Kissé szorongva álltam be a kígyózó sorba.
Mikor már csak két kislány választott el a fiúktól, elővettem egy kicsi képet, amin öten vannak, hogy azonnal adhassam. Amíg álltam, igyekeztem minél rejtettebben megfigyelni a társaságukat.
Louis éppen egy vidám mosollyal adta oda a lánynak az autógramm kártyáját. Egy viszonylag vidám mosollyal, ám az arca számomra elárulta, hogy mennyire fáradt, kimerült az utóbbi időben. Liam egy üveg vizet ivott éppen, majd ő is aláírta a lány papírját. Zayn azt parodizálta, ahogy Liam iszik. Mellette egy üres hely tátongott, amelyet Niall a cuccaival foglalt le. Harry pedig, szokásához híven a fürtjeit dobálta az asztal mellett állva.
Mikor én kerültem sorra, szakítva az eddigi, párórás hagyományokkal, először Harryhez mentem oda. A göndör a földet pásztázta, mikor mosolyogva megálltam előtte. Elsőnek nem vette észre. Látszólag nagyon elmerült a gondolataiban, ám hamar észbe kapott, és felnézett rám. Először mosolygott, majd a mosoly hamar lefagyott az arcáról, mely hatására gödröcskéi eltorzultak, és egy ijedt tekintet kíséretében otthagyta a fiúkat, és sietős léptekkel eltűnt.
-Harry!-állt fel Louis és az imént említett után futott
-Azt hiszem abból csak baj lesz, ha Louis megy! Zayn, gyere!-állt fel Liam is a helyéről, majd eltűntek a karton reklámok között. Kissé csalódottan vettem tudomásul az eseményeket, majd mintha mi sem történt volna, Niallhez fordultam, és mosolyogva néztem rá.
-Niall?-tettem fel az egy szavas kérdésem, mire aláírta a képemet, melyen szégyenteljesen vicsorgott rá az egyedüli aláírás.
-Kedves directionerek!-Állt fel Niall is-Tudom, régóta vártok már, de Harry sajnos elég rosszul van, így nem hiszem, hogy folytathatjuk a dedikálást! Sajnálom!-mondta
-Harry terhes?-hallatszott a tömegből-Ugyanis, a reggeli rosszullétek erre utalnak!
-Igen, több mint valószínű, hogy Harry terhes! Keressétek meg az apát, hiszen a baba nem nőhet fel nélküle!-játszotta a szerepét, mire a tömeg feszülten kifelé tolongott. Én is éppen idnulni akartam, mikor Niall rátette a kezét vállamra.
-Á-á! Te maradsz, és megmagyarázod!-mondta komolyan, ám a szemében láttam, hogy valójában jól szórakozik.
-Figylej Niall, én kedvellek, de ez nem az a téma, ami, a történtek alapján, könnyen megbeszélhető. Amint láttam, Harry nem örül, hogy viszont lát, szóval, csak annyit mondj neki, hogy üdvözletemet küldöm!-mondtam keserű mosollyal az arcomon, és kisétáltam a forgó ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése