#06 "Itt én osztom a lapokat!"

Nos kedveskéim, ezt az új részt csak azért hozom, mert a :( című bejegyzésemre kaptam egy pozitív kommentet, amit nagyon köszönök! Erre a bejegyzésre viszont komolyan meg fogom várni azt az egy komit. Igaz, az előzőkben kettőt írtam, de átjavítottam, ide viszont egyet kérnék, mert ez számomra szörnyen fontos lenne! De ha nem, hát nem! 

Először Tifanyt pillantottam meg. Szemei kisírtan vöröslöttek. Ahogy megláttam, éreztem, ahogy a tekintetem elsötétül. Egyre rosszabb és rosszabb dolgok jutottak eszembe. Ahogy rám emelte a tekintetét, azonnal kiszaladt a szobámból. Egy nagy ajtócsapódás jelezte, hogy távozott.
-Harry!-mondtam, és végtelenül dühös voltam.
Nem sokra rá Harry feje is felbukkant a vállfákra aggatott ruhák között. Az ő szemei is vöröslöttek.
-Mit műveltél?-ordítottam neki a szavakat
-Ne most Niall!-igyekezett ennyivel letudni, de nem hagytam magam.
Bizonytalan voltam az érzéseimmel kapcsolatban. Úgy éreztem, Tifany boldog, és bizsergő érzésekkel tölti el a testem. Rövid ismertségre tehettünk szert, amit nem fogok elengedni ilyen könnyen. Harry valamiért szerepel Tifany múltjában, amihez mindketten gyökeresen ragaszkodnak. Csak tudnám miért, és szerepet töltöttek be akkoriban egymásnak. Harryt nagyon felzaklatta a találkozás, ám mégis mintha máshogy viselkedne azóta. Mintha megváltozott volna, csak arra még nem sikerült rájönnöm milyen téren.
-Na idefigyelj Harry Styles!-szólítottam meg diplomatikusan, minek hatására félig visszafordult az ajtóból-Unom már, hogy az árnyékodban kullogok. Ezúttal én osztom a lapokat, és senki más, de főleg te nem!
Láttam rajta, hogy a hirtelen hangnem váltásom megijeszti, ám mégsem eléggé ahhoz, hogy fel is fogja amiket neki mondtam.
-Te mégis mi a francról beszélsz? Elárulnád? Mi az, hogy az árnyékomban? És milyen lapok? Niall, teljesen össze zavarsz. Nem nyitok vitát Tifanyval kapcsolatban. Ő az én elintézni valóim közé tartozott, de lemondok róla. Csak hogy boldoggá tegyen a tudat, ám ebbe semmi jogod sincs bele avatkozni, remélem megértetted, mert nem tartok igényt a további társaságodra!-mondta, majd kilépett az ajtón
-Nem! Ennyivel nem tudsz le, ugyanis ez innentől már az én ügyem, és amennyiben te nem avatsz bele a dolgokba, megtudom saját magam által!-kiáltottam le neki a lépcső tetejéről, mire a már hazaért fiúk kijöttek a szobájukból
-Ó, szóval Tiftől akarod megtudni, mi? Szánalmas vagy!
-Tiftől? Neked már csak Tif?-vontam kérdőre
-Nem már csak, hanem még mindig! Tudod, Niall, régen mindig inkább a Tif jelzővel szerette magát illetni, de ha az jobban idegesít, hívhatom cukipofának is! Azt is szerette.-mondta idegesítő vigyorral
-Mi ez az egész fiúk?-kérdezte álmosan Liam
Harryvel még mindig farkasszemet néztünk egymással. Egyikünk szája sem nyílt a válasz adásra. Liam türelmetlenül tiporgott mellettem.
-Liam, békítsd ki őket! Mi mentünk aludni!-ásított Zayn, majd Louisval együtt otthagytak minket a folyosón.
-Szóval?-kérdezte Liam várva a válaszunkat
Harry arca szarkasztikus mosolyra húzódott.
-Ez a kettőnk harca. Bár, amennyiben Niall fél, hogy elveszti, maga mellé állíthat titeket!
-Azt hiszed nyerhetsz?-Vontam kétségbe az esélyeit a nyerésre
-Ezt vegyem kihívásnak?-kérdezte Harry gúnyosan
-Akár!-mondtam féloldalas, gúnyos mosollyal
-Rendben! Akár fogadni is mernék, hogy engem előbb szeret meg!
-Ugyan kérlek... engem már most is szeret! Különben miért hívott volna, és kért volna meg engem, hogy segítsek neki?-bizonyosodtam meg az igazamról egy mosoly társaságában
-Igen. Biztos vagyok benne, hogy téged szeret! Ám akkor kíváncsi lennék, vajon miért csókolt vissza a szekrényben...-fonta össze a karját maga előtt gúnyosan
-Hogy...Hogy mi?-dadogtam
-Jól hallottad!
-Nagyon furcsák vagytok...-mondta Liam, majd bevonult a szobájába.
Mondatai megijesztettek. Hogy vissza csókolta? Tehát Harry megcsókolta!
-Te megcsókoltad?-vontam kérdőre dühösen
-Ő pedig viszonozta!-mondta büszkén, ám mondatai mögött ott rejtőzködött a gúny, a megvetés, és a szarkazmus.