- Harry nem kell úgy kezelned, mint egy gyereket! - Ütögettem a hátát, ami eléggé az ellenkezőjét bizonyította. Mikor észrevettem, hogy nem is reagál rám, dühösen fújtam ki a levegőt, majd hagytam, hadd cipeljen, mint egy óvodást. Kicsit sem lepődtem meg, mikor a szobájában lyukadtunk ki. Az ágyához sétált, és... - Várj, Harry, mit akarsz csin... - Kezdtem, de letett, khm, lecsapott az ágyra. Ezután persze ijedten nézett rám.
- Jól vagy? - Kapott a kezemért, és felhúzott ülő helyzetbe. Forgott velem a világ.
- Persze, Harry, ne kezelj úgy, mint egy tíz évest. - Mondtam neki.
- Biztos jól vagy? Hozzak vizet? - Terel. Hjaj. Tereli a témát.
- Harry, komolyan mondtam! - Emeltem fel a hangom.
- Oké Tif, tudomásul vettem. - Mondta, majd kiment a fürdőbe egy pohár vízért. - Idd meg! - nyújtotta.
- Harry, nem napszúrást kaptam, csak.... Csak nem tudom mi volt ez. - Mondtam. - Miért cipeltél el a konyhából? Tudod milyen megalázó volt?
- Nem kérsz valamit?- Guggolt elém, és megfogta a kezem, miközben a tekintetem kereste.
- Elég volt! Ne tereld már a témát. Mi olyan nehéz ezen? - Álltam fel.
- Nézd Tif, egyszerűen csak nem szeretnélek veszélyben tudni, érted? - Sóhajtotta.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan! - Néztem rá meredten. Oké, durva volt, amit Niall csinált, de nem fog nekem esni egy késsel.
- Igen? Akkor nézd meg a karod! - Mondta. Automatikusan eltakartam a kis lila foltot. Hirtelen felállt, felsegített engem is, majd szorosan átölelt. - Tudod, nagyon szeretlek Tif. - Mondta, majd eltolt magától, csak éppen annyira, hogy a szemeibe tudjak nézni. Lehunyta a szemeit, sóhajtott, majd tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. - Nézd... - Megakadt. Mintha csak valami fontosat akarna közölni, én pedig csak álltam ott, és nem tudtam, mi folyik körülöttem. Újabb sóhaj. - Ha Niall-t választod, akkor rendben van. Illetve... - Kis szünet. - Fontos vagy nekem. A boldogságod is az. Ha mellettem nem vagy az, akkor nem kényszerítelek bele. - Leesett az állam. Sírni akartam, olyan megnyugtató volt. 100%-ig biztos lettem benne, hogy őt akarom. Míg Niall folyamatosan a visszaszerzésemen volt, addig Harry feladná a "játékot", csak hogy boldog legyek.
Az egyik kezemmel végigsimítottam az arcán. Ugyanolyan komoly volt, mint előtte. Halványan elmosolyodtam, és egy apró csókot nyomtam a szájára. Ismét magához ölelt. Olyan romantikusan komoly volt. A legszebb dolog, amit valaha értem tettek. A homlokát az enyémnek támasztotta, majd ő is elmosolyodott.
- Nem szeretem a komolyságot! - Kuncogtam. Nem vagy gyerekes, mi? Szinte hallottam, ahogy mondja. Nem mondta. Nem akarta elrontani a pillanatot.
- Ne menjünk el valahova? - Suttogta. Még mindig ugyanakkora távolságra álltunk egymástól, mint azelőtt. Minden olyan nyugis volt.
- Egy randi? - Nevettem.
- Ha szeretnéd! - Nevetett. - Idd meg a vized, és öltözz. Fél óra múlva indulunk! - Mosolygott.
- Hová? - Kérdeztem.
- Legyen meglepetés! - Kacsintott. - Úgy öltözz, mintha sétálni mennénk! - Mondta, majd kilépett az ajtón.
Magamat is megleptem, hogy milyen hamar készültem el. Lesprinteltem a konyhába, ahol Niall még mindig a "reggelije" maradékát tüntette el. Illetve, csak próbálta.
- Ne segítsek? - Fordultam hozzá. Meglepődve nézett rám. Az arcára szinte azonnal mosoly ült ki.
- Nem, hagyd csak! - Mondta, majd visszafordult a pult felé, és folytatta a letisztítását. Hirtelen megállt, majd kérdőn felém fordult újra. - Te kisminkelted magad? - És mondja ezt úgy, mintha amúgy még sosem látott volna sminkben. Kösz, Niall, kösz!
- Harry azt mondta, elvisz valahova. - Motyogtam.
- Értem. - Mondta. Láttam rajta, hogy kérdezne valamit, de inkább visszatartotta. Én is jobbnak láttam, ha nem bonyolódunk bele mélyebb beszélgetésbe. Majd egyszer. Talán. És végszóra az én drága barátom is tiszteletét tette.
- Indulhatunk? - Kérdezte mosolyogva.
- Persze! - Mondtam, majd kiléptem az ajtón. Futólag még hallottam, ahogy Harry mondja Niall-nek, hogy szóljon Liam-éknek, hogy elmentünk. Nem sokára felbukkant mellettem. - Nem is tudtam, hogy ti tudtok egymással értelmesen is beszélgetni! - Nevettem, majd belé karoltam, és elindultunk.
*Hanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése