Forgolódtam,miközben egy szőke buksit kerestem. Nem volt nehéz megtalálni,mert egy elefánt is kisebb zajt csapott volna,mint jelen pillanatban ő. Ingerülten rugdosta fel az útjába kerülő kukákat,és találomra öklözött bele egy-egy oszlopba. Mielőtt bele ütött volna még egybe,elkaptam hátra lendített kezét. -Niall...-suttogtam halkan,megtörten. Tényleg csak igazán azt akartam hogy együtt lehessek vele. Hiszen,minden reményem hozzá fűz..Erre még őt is elakarják venni. Azt a személyt,aki az éjszakában az utat mutatja nekem.. Ez annyira nem igazságos! -Tűnj el!...-morogta ingerülten az orra alatt. -Nem megyek el!-magabiztosan szorítottam ökölbe szorult kezét. -Tif,ezzel kicsit se segítesz!Majd beszélünk,ha letudtam nyugodni!-lefejtette ujjaimat ökléről,és bele vert a következő oszlopba. Mentem utána,mígnem meggyötörten lenem rogyót az út közepére. -Csak egyszer akartam boldog lenni,és csak veled!De mégis,mi van megint!Oh igen,Harry lesz boldog. Mindenki azt fogja hinni,hogy Harry-é vagy!-fejét neki döntötte a térdeinek. Vett egy nagy levegőt és elordította magát. Hangjától összerezzentem és önkéntelenül elkezdtem hátrálni. Cipőm sarkának koppanásaira felkapta a fejét. Amikor észre vette mit tett,megint,egy bágyadt mosolyt küldött felém. -Megint megtettem,igaz?-hátra dőlt,feje pedig nagyot csattant a járda peremén. Késztetést éreztem arra,hogy megvigasztaljam,vagy csak hogy megsimogassam az arcát. De a lábaim nem akartak engedelmeskedni a parancsnak. Ezért csak ott álltam földbe gyökerezett lábakkal. Percek teltek el így,az én fogam meg össze-össze koccant a hideg miatt. Igen,éjszaka a hidegbe nem a legjobb ötlet elrohanni otthonról. Most legalább ezt is megtanultam. Lehámozta magáról nagy pulóverét és felém hajította. Reflexszerűen nyúltam a felém repülő tárgyért. Felé kaptam a fejemet és csak akkor kapcsoltam,hogy így csak egy trikó maradt rajta. -Megfogsz fázni,inkább,menjünk vissza a házba és beszéljük meg ezt az egész őrületet! -a pulcsiját, szorosan magamhoz öleltem,így szippantottam be jellegzetes illatát. -Te menjél csak,én még maradnék egy kicsit.-legyintett lazán,a kezével. -Ha te nem jössz,én se megyek!-dobbantottam ingerülten egyik lábammal. Egy kisebb kuncogást engedett el erre a tettemre. De az a minimális jókedv eltűnt a hangjából,amikor újra beszélni kezdett. -Dehogynem!Te most szépen vissza indulsz. Én meg majd valamikor megyek.-hangja parancsoló volt. Én viszont makacs vagyok,ezért ha valamit nem akarok,akkor nem is teszem azt meg!Amit mond,azt meg nem akarom,ezért nem is teszem! -Mondom nem!-ismételtem meg magamat. -Akkor hagyjuk.-morogta ingerülten. -De vedd fel azt az átkozott felsőt.!-morogta felém. Engedelmesen bele bújtam. -Most pedig beszéljük meg!-közelebb araszoltam hozzá. Csak elengedett egy nagy sóhajtás. -Rendben..Mondjuk ezen nem tudom mit kell megbeszélni. Te bele mentél egy olyan dologba,ami nekem nem tetszik. -hangja tele volt gúnnyal. Még azt is magam előtt láttam,ahogy grimaszolt hozzá. -Igen,hogy együtt lehessek veled!-hangom élesen csattant. Niall hirtelen felült,szemei pedig szikrákat szórtak felém. Az arca pedig...Na igen,az arca pedig dühös grimaszba rendeződött. -Igazad van,de lásd be ez egyikünkkel,szemben se volt fair!
*Niall szemszöge*
Miután nem nagyon sikerült lenyugodnom,felpattantam eddigi helyemről és megindultam haza felé. Tif rendíthetetlenül jött utána. -Niall mit akarsz csinálni?-kérdezte rémülten,amikor szinte betörtem a bejárati ajtót. -Hé,haver,minden rendben?-nézett rám meglepetten Louis. Figyelnem kívül hagytam a kérdését,és megállíthatatlanul mentem az álnok felé,aki csak önelégülten vigyorgót rám. Már éppen behúztam volna neki egyet,amikor...
*Giwii
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése