rendzseres olvasót! I'm Bella, neked küldjük a kövi részt! Jó olvasást!!!! :)
Reggel kissé nyűgösen fordultam át a másik
oldalamra. Vagyis,csak fordultam
volna!Csak
hogy,két erős kar nem engedte.
Rémülten ültem fel,ezzel felkeltettem a
karok
tulajdonosát is.
-Tif,mi a baj?-kérdezte rekedt hangon
Harry,miután kissé kitisztult neki is a kép.
-Hogy tehettem ezt?-kérdeztem magamtól
újra.
-Tif,ha még mindig a csók miatt emészted
magadat?Mert akkor,meg kérlek,hogy ne tedd!-
megragadta a csuklómat,és vissza húzott magához.
-Harry,te hallod ilyenkor magadat?
Tettem fel a költői kérdést,amire nem igazán vártam választ,de ô mégis adott,ami miatt csak
frusztráltabb lettem.
-Persze hogy hallom!-arcán megjelentek a gödröcskék.
leráztam magamról a kezét és a telefonom után nyúltam.
Remegő kézzel próbáltam feloldani a kódot,míg fürtöske értetlenül figyelt.
-Most meg mit csinálsz?-reméltem hogy erre nem vár választ,hiszen maga is láthatta,hogy
mivel szerencsétlenkedem.
-Tif,kérdeztem valamit!-emelte fel kissé a hangját,mint mindig,amikor nem kap valamire
választ.
-Felhívom Niallt,és elmondok neki mindent.-felnéztem a telefonomból,amivel még mindig
szerencsétlenkedtem.
-Dehogy teszed!-nagy kezeivel,kikapta enyéim közül,amit benne szorongattam.
-Harry..-ajkam megremegett,és félő volt,hogy újra kibuggyan a könnyem.
-Tif,a francba!-idegesen masszírozni kezdte az orr nyergét.-Ne gyere nekem azzal,hogy
szereted,mert ennyi idő alatt nem lehet bele esni senkibe!Meg mint tegnap is mondtam az
incidens után,ha az lenne amit mondasz,nem csókoltál volna vissza.-érvelt Harry lazán.
Olyan volt,mintha egy betanult szöveget mondana fel nekem. Ez meglepet. Ezért hirtelen
nem is tudtam mivel vissza vágni. De muszáj lesz valamivel,még mielőtt felemésztene a
bűntudat.
-Igazad van Harry mindenben!-biccentettem egy aprót,hangom pedig,a
felismerhetetlenségig
vékonyodott.-De mégis,úgy érzem,lehetne ő a másik felem!Ô lehetne az a személy,aki
betölti
azt az űrt,amit te hagytál magad után,mikor kiléptél az életemből! Azt hiszem,ô betudja
gyógyítani azokat a sebeket,amiket most te újra feltéptél!Úgy hiszem ő az én szőke
hercegem,piros buszon..-ebbe a monológba mindent bele adtam,amit csak tudtam.
És ami az igazságot illeti,ez pontosan az!Én teljes mértékben így gondolom!
-Tif...-Harry csak üveges tekintettel meredt maga elé.
-Sajnálom Harry,de ez az igazság...
*Niall szemszôge*
Boldogan baktattam haza,még ha nem is volt meg a várt első csók. De legalább ez a randi
egy jel lehetett arra,hogy engem jobban kedvel. Én pedig alig vártam,hogy ezt Harry
képébe
vághassam!
-Na mi van,sikeresen felitattad egy kis kajával,azokat a sebeket,amiket az hagyott,hogy nem
vagy annyira jó,mint én?-nézett rám Harry lesajnálóan amint,beléptem a lakásba.
Még ezzel a beszólásával se tudta elrontani a kedvemet!
Hogyan is tudta volna?
-Oh Harry,ha te azt tudnád,hogy nekem milyen jó estém volt,ma.!-húztam mosolyogva az
agyát.
-Eltudom képzelni,mennyire.-szavaiból csak úgy csöpögött a szarkazmus.
-Akkor remélem,azt is tudod,hogy Tif-el voltam ma randizni!-adtam meg neki az utolsó
döfést,amitől arcáról lefagyott a mosoly.
-Mit mondtál?-kérdezett vissza kissé lesokkolva.
-Hát barátocskám igen,jól,hallottad.-veregettem meg "sajnálkozva" a vállát.
Arcomra kiült egy hatalmas győztes mosoly,miközben elindultam a szobám felé.
-Attól még,hogy csatát győztél,nem olyan biztos,hogy a háború is a tiéd lesz!-kiáltott
utánam mérgesen.
-Persze,persze,Styles!-legyintettem hátra a vállam felett,nem törődőmben.
***
Fejem mellett megállíthatatlanul visított a telefonom. Kínyúltam a takaró alól és a kezembe
vettem azt az idegesítő dolgot,ami nem hagyott aludni. A fülemhez emeltem a
készüléket,anélkül,hogy megnéztem volna,ki az.
-Igen?-szóltam bele álmosan.
-Szia Niall,Tifany vagyok.-amint meghallottam hogy ki az,felültem és éberebb is lettem.
-Szia!-köszöntem neki vidáman.
-Figyelj,beszélnünk kell...Tudnánk találkozni?-hangja elkeseredettségről árulkodott.
Ebből már sejtenem kellett volna valamit,de én barom nem tettem!
-Persze,mondjuk félóra múlva,ott ahol tegnap?-kiugrottam az ágyból és egyből a
szekrényhez léptem.
-Rendben,akkor ott.-ezzel kinyomta a telefont.
Én elvettem a fülemtől és az ágyra dobtam.
A szekrényből elő rángattam egy nadrágot,meg egy sima fehér pólót. Azokat amilyen
gyorsan csak tudtam felkapkodtam. Magamhoz vettem a telefonomat meg a pénztárcámat és
lerohantam a lépcsőn. A cipő fűzzömél se szórakoztam nagyon,betűrtem oldalra a lábamhoz
és le volt tudva. Felkaptam még a kulcscsomómat és kirohantam az ajtón.
Az utcán pont szembe jött velem Harry,akinek az ajkán gúnyos mosoly játszott,de persze én
ebből se jöttem rá hogy mi van!Bár,mentségemre szóljon,nem is foglalkoztam vele,annyira
siettem Tifany-hoz.
Amint beléptem a gyors büfé ajtaján,megpillantottam őt,ahogy egy asztalnál ül,és ujjaival
idegesen dobol az asztallapon.
-Szia,siettem ahogy tudtam!-vetődtem be mellé.
Arcom kissé kipirult a rohanástól.
-Szia..-suttogta halkan. Tekintetét szorosan a kezein tartotta.
-Hát izé,szóval mi volt ennyire sürgős?-kérdeztem rá,miután egy ideje már tartott kettőnk
között a beállt csend.
-Nézd,tudnod kell,hogy bár még nem ismerjük egymást,és hogy még csak az első randin
vagyunk túl,igaz lehet hogy több nem is lesz...De én még is,azt érzem,hogy kedvelek...-
még
mindig nem nézett rám,ez pedig kissé kezdett megrémíteni.
Meg mire akar azzal célozni,hogy lehet nem lesz több randink?Vajon én rontottam el
valamit?
-Igen,ez kölcsönös érzés!- biztosítottam sietve.-De mond én rontottam el valamit?-kezemet
rácsúsztattam az övére.
Nem húzta el a kezét,enyémet pedig nem lökte le. Szóval,én ezt már tényleg igazán nem
értem.
Felnézett rám,így megláthattam,vörös duzzadt szemeit,és a könnyek hagyta csíkokat az
arcán.
-Nem,hanem én...-suttogta megtörten,és újabb könnyek buggyantak ki szeméből.
*Giwii
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése