-Sajnálom, de... - Kezdtem bele, de félbeszakított.
-Ne! Ne folytasd. - Mondta, majd adott egy puszit az arcomra. - Jó éjt! - Mosolyodott el halványan, majd zsebre dugott kezekkel elindult.
Néztem utána, amíg ki tudtam venni az alakját. -Hülye!-hallottam a belső hangomat-Te idióta!-szidott, és azt hiszem, jogosan. Miért nem csókoltam vissza? A fejemben záporoztak az önszidások, amiket azt hiszem egyhamar nem fogok kiverni a fejemből. Fáradtan mentem be az ajtón, és a kanapéra zuhanva fogtam a fejem. Ezt nagyon elszúrtam. Az idő olyan hat óra lehetett. Nem volt késő, de télhez közeledvén hamar sötétedett. Felmentem a szobámba, és megágyaztam. Miután kész lettem mindennel, lementem vacsorát csinálni. Érdekes, hogy most voltunk vacsizni, de én már megint eszem. Most Niallnek érzem magam. És ahogy ezt végig gondoltam, ismét fájni kezdett a szívem. Akkor hülye vagyok!
*
Egy tál makarónival ültem le a tévé elé, és éppen bekapcsoltam egy filmet, mikor csöngetést hallottam. Nagyon reméltem, hogy Niall jött vissza, ám a szívem mélyén örültem, mikor nem ő állt velem szemben. Nem hiszem, hogy kész lettem volna egy csókra.
- Mit csinálsz itt ilyenkor? - Kérdeztem meglepetten.
-Én csak.... Bejöhetek? - Kérdezte. Gombóccal a torkomban bólintottam. Vajon jó ötlet ez? - Látom vacsizni készültél. - Mondta a nappaliba nézve.
Bátortalanul bólintottam. Amíg háttal volt nekem, óvatosan végig mértem. Fekete cipőt viselt, szürke csőnadrágot egy sima fekete felsővel. Rám nézett, mire elkaptam a tekintetem. Közelebb lépett hozzám, és végig simított az arcomon, mire behunytam a szemem. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy Niallt szeretem, mégis, ha Harry közelében vagyok, olyan gyengének érzem magam. Még egy lépést tett felém, majd a kezét ismét az arcomra tette, de most ott is tartotta. Ajkai egyre vészesebben közelítettek az enyémekhez, míg végül el is érték. Először csak apró puszikat hagyott a számon, majd egyre szenvedélyesebben csókolt, én pedig visszacsókoltam. Én is a kezeim közé temettem az arcát. Hirtelen az ölébe vette, és a csókunk megszakítása nélkül felvitt az emeletre. A szobámba érve Óvatosan lefektetett az ágyra, ő pedig fölém magasodva csókolt tovább. Mikor az ingemhez nyúlt, és elkezdte kigombolni, hirtelen felültem.
-Mi az? - Kérdezte kissé ijedten.
-Én... Én csak... - Mondtam neki háttal, majd megfordultam és a szemébe nézve folytattam.- Niallt szeretem. - Suttogtam.
Először az ágyra nézett, majd halványan elmosolyodott, és ismét rám emelte a tekintetét.
-Akkor nem csókoltál volna vissza.
Szavai úgy hatottak, mintha pofon vágtak volna. Igaza van. De akkor sem érzek úgy iránta mint Niall iránt, és maximálisan erre próbálok koncentrálni, ám így nem megy. Miért? Miért nem megy? Végig gondolva mindezt, legördültek az arcomon az első könnycseppek. Az elsőket követte a többi, és a végén levegő után kapkodva sírtam.
-Sssss-Ölelt át Harry.
Viszonoztam az ölelését. Az ölébe ülve öleltem egyre szorosabban. Igaza volt, és ez szörnyen fájt. Felnőttem. A tetteimnek súlya van. Nem tehetek semmit következmény nélkül. Bárcsak most felkelnék, és a szememet törölgetném, csupán álomként magam után hagyva az elmúlt pár napot. Annyira jól esett, hogy ott velem, és szorosan ölelhettem. Nem tett semmit, csak viszonozta, és a hajamat simogatva próbált csitítani.
-Aludjunk, jó? - Mondtam, majd vettem egy nagy levegőt, és ránéztem. Ő letörölte a könnyeimet az arcomról, majd egymást tovább ölelve elfeküdtünk az ágyon. Sokáig némán feküdtem mellette. Miközben az arcát néztem. Békésen aludt, amit hal szuszogással jelzett. Tekintetem az ajkaira tévedt, mire ismét könnybe lábadtak a szemeim. Hagytam, hogy végig gördüljenek az arcomon, majd behunyva a szemeimet megpróbáltam elaludni.
*Hanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése